A történelem határoz meg minket, vagy mi határozzuk meg a történelmet? Bárhogy is, valahogy mindig azt éreztetjük magunkkal és a környezetünkkel, hogy felettünk mindig felhő van, és semmi esély arra, hogy valaha is kisüssön a nap. Bárki, aki kicsit figyelemesebben jár az utcán, könnyedén fültanúja lehet annak, amikor két ember próbálja bizonyítani, hogy az ő élete bizony sokkal rosszabb, mint a másiké. Kérdezem én, honnan ered ez a sajátságos pesszimizmus, lehangoltság, és legfőképpen motiválatlanság?

Gondolatban átfutva a történelem különböző momentumain, végtelen olyan esemény kapott helyet, ahol a kitűzött cél szinte megrögzött “hajszolása” előre vitt egy társadalmat, birodalmat. Ezt az egyének aggregált motivációja éltette, ami irigylésre méltóan ott volt szinte mindenkiben.

Mára azonban mindez kialudni látszik. Úgy érezzük, ellopták az életünket, vele együtt a motivációnkat. De valóban érdemes elfogadni ezt az álláspontot, és beletörődni abba, hogy így alakult, nincs kiút, már semmin sem lehet változtatni? Az ellopott motiváció csak egy álarc, ami mögé saját magunkat elrejthetjük, és magunk felé magyarázatot, és feloldozást ad. Gyakrolatilag tehát külső tényezőktől tesszük függővé a saját belső világunkat, és teljes megnyugvással szaladunk bele a saját pesszimizmusunkba. Nincs ez így jól.

A motiváció hiánya ma népbetegség, ami igenis magunkban indul. Elegendő lenne egészen apró dolgok segítségével rátalálni arra, hogy mi ösztönöz minket, merre van a cél. Ezt azonban elfelejtve inkább másokat hibáztatunk, mert az természetesen jóval könnyebb. Sőt, barátainkkal, közösségünkkel még erősebben tudjuk építeni a közös ellenséget, tovább rombolva ezzel saját motivációnkat, és esélyünket a kilábalásra.

Véleményem szerint a motiváció az egyik legerősebb fegyver a mindennapi életben, és a jó hír az, hogy annak helyes alkalmazása alapvetően nem kerül semmibe. Képzeljünk csak el egy átlagos hétfő reggelt, amikor a hajnali óracsörgés után percekig vívódunk az ágyban, hogy miért éppen most kell felkelni, miért éppen azt a munkát kell végezni, és legfőképpen miért éppen nekünk? Kedves Olvasó, eddig többes szám első személyben írtam mindent, de most hozzád szólok. A kérdés tehát, miért éppen neked?

Egész egyszerűen azért, mert a saját választásodból adódóan olyan munkahelyen dolgozol, olyan munkát végzel, amit nem szívvel, lélekkel teszel. Ennek számos oka lehet, amelyek felsorolásához biztosan fog születni majd egy másik blogbejegyzés, ezért itt és most eltekintek ezektől. De ebben a pillanatban kerülsz te a képbe. Hiszen csakis rajtad múlik, hogy hogyan nyitod ki reggel a szemed azon a bizonyos hétfői napon:

“A: már megint hétfő, és persze csöpög az eső, a főnököm biztosan eláraszt határidős munkával, és különben is, semmi kedvem az egészhez.”

“B: végre új hét indul, ahol minden heti célomat sikerrel megvalósíthatom, habár csöpög az eső, de utána mindig olyan friss a levegő, és ma megpróbálok egész nap mosolyogni, és kedves lenni a munkatársaimmal, mert tudom, hogy a munkámban csakis lelkesen tudok fejlődni.”

Gyakorlatilag a fenti két forgatókönyv körülményei megegyeznek, egyetlen dologban különböznek mégis. Saját magamban. Pontosabban abban a gondolathalmazban, amit mindezek hatására magamban felépítek. Ebből a szemszögből pedig megvizsgálva a címet, azaz ellopták-e a motivációt, bizton állíthatom, hogy nem. Legfeljebb saját magam elől rejtettem el. A feladat egyszerűen hangzik, de valójában megvalósítani nehéz. De megéri. Meg kell találnod a saját motivációdat, sőt, fent kell tudnod tartani újra és újra.

Az első lépés azonban mindenképpen az kell legyen, hogy tudatosítod magadban azt, hogy odafigyelsz arra minden reggel, sőt a nap többi részében is, hogy gondolkodásodat át kell formálnod úgy, hogy ne “A”-val induljon a hétfő reggel, hanem “B”-vel. Tulajdonképpen a célom most csak annyi, hogy rávilágítsak a jelenlegi szituációra, és kiemeljem, hogy az adott helyzet biztosan nem olyan rossz, mint ahogy azt most gondolod. Ugyanakkor dolgoznod kell azon, hogy ezen változtass. Helyetted sajnos nem végzi el senki. Így javaslom, hogy állj meg pár percre, lassíts le a rohanó világban, és minden külső körülményt kizárva gondolkodj el azon, hogy mi az a pár dolog, ami téged motivál, mi az, ami lendületet tud adni nap, mint nap. Biztosan van ilyen. A kérdés az, hogy elég bátor vagy-e ahhoz, hogy ezt saját magad előtt is felvállald, és ahhoz következetesen ragaszkodj is. Olvaszd fel a pesszimizmusod jegét, és mozdítsd el a saját korlátaid hegyeit. Kizárólag rajtad múlik!

Kezdetben csak egyetlen dolgon kell változtatnod a mindennapokban, nevezetesen reggelente felidézni magadban a saját motiváló erődet, ami aztán elég lendületet ad az egész napra, hogy annak minden kihívását, lehetőségét kihasználd. El sem hinnéd, hogy a környezeted milyen hamar észreveszi a pozitív változást, pedig csak előhoztad magadból azt, ami eddig is ott rejtőzött.

Mert hidd csak el, hogy senki nem lopta el!

Tisztelettel:

Tom Newgie