Annak az esélye, hogy egy hozzánk nagyon hasonló egyén éljen a világban, nagyon kicsi. Egyszer olvastam is erről számszerűen, de ez az érték emberi léptékkel szinte felfoghatatlan. Így kitartok amellett, hogy az esélye nagyon kicsi. Tehát elfogadva ezt a tényt, kijelenthetjük, hogy valamennyien egyediek, megismételhetetlenek vagyunk. Ennek a különlegességnek megvannak a maga csodaszép előnyei, ugyanakkor van mégis egy apró szépséghibája. Rendszerint mégis ugyanazokkal a hibákkal rendelkezünk, ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, és ugyanazokon a járt utakon megyünk, amelyekről pontosan tudjuk, hogy nem a helyes irány, legfeljebb a könnyű irány.

Persze az előbbi mondatom erős leegyszerűsítése, és még erősebb felnagyítása a valóság egy szeletének, de a mondanivalóm lényegére segít rávilágítani. Ez pedig nem más, mint a bátorság hiánya az élet szinte minden frontján. És sajnos ebben az a közmondás sem segít, amely azt mondja, hogy a járt utat járatlanra ne cseréld. Kérdezem én, hol tartana most az emberiség, ha mindenki a megszokott, és könnyű úton haladt volna tovább? Beszélhetnénk-e ma innovációról, ipari forradalomról, feltalálókról, látnokokról? Biztosan nem. Így vissztérve az előbbi leegyszerűsítésemre, máris meg tudom magam cáfolni, hiszen szerencsére sok ellenpélda, és sok egyén sorolható fel a listára, amely nem azonosítható úgy, mint az azonos hibákkal, problémákkal szembesülők köre. Ők azok, akik letértek az útról, kockáztattak, példát mutattak, és ha nem is írták be magukat egytől egyig a törénelemkönyvekbe, a saját egyéni világukban mindenképpen hatalmasat alkottak. Ők azok, akiket igazán bátraknak gondolok.

Számszakilag vizsgálva tehát mind egyéniségek vagyunk, vagy legalábbis kellene, hogy legyünk, de úgy vélem, egyetlen fontos dolog mégis hiányzik abból, hogy ez a történet kerek, és hiteles legyen. Ez pedig az előbb már említett bátorság. Mert nem könnyű, sőt a legnehezebb a járatlan úton haladni előre. Mert nem könnyű valóban egyedinek, egyéniségnek lenni. Főleg a mai világban, amikor minden felgyorsult. Hiszen átlagosan pár másodperc siker jut egy embernek. Persze ebből következik, hogy párnak évtizedek, sok-sok másnak pedig semennyi. Ezért különösen fontos, hogy felvértezzük magunkat a bátorsággal, és merjünk belevágni új, a külső megfigyelő számára őrültségnek tűnő dolgokba.

Persze fontos megjegyezni, hogy a bátorság önmagában kevés, számos olyan “támogató” tulajdonságra is szükség van, amelyek segítenek minket. A jó hír az, hogy mindez fejleszthető. A kevésbé jó hír pedig az, hogy a fejlődéshez a saját komfortzónánkon kívül kell működnünk, ami viszont bátorság nélkül nem megy. Így lényegében meg is ismertük ezt az ördögi kört, és gyávaságunkban fel is menthetjük magunkat a felelősség alól. Én mégis azt javaslom, te ne tedd ezt. Egész egyszerűen merj megtenni dolgokat, mert úgyis csak utólag tudod elkönyvelni magadban, hogy megérte. Előtte csak a bátorság hiányából fakadó bizonytalanság van, ami biztosan nem segít.

Kétség kívül hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy az ember tudjon az árral szemben úszni. Fizikai értelemben én már kisgyerekként megtanultam, ugyanakkor tudatosan küzdeni a saját, illetve az általam jónak vallott értékekért csak jóval később jelentkezett. Sőt ennek a folyamatnak még közel sem vagyok a végén. Hiszen úgy vélem, ez örökké tart. Kisgyerekként volt egy fizikai tapasztalatom, szellemi értelemben viszont jóval később határoztam el azt, hogy nem fogadom el a dolgokat úgy, ahogy vannak, megszokásból, hanem úszom szemben az árral, amennyiben az a szebbet, jobbat jelenti. Az átlag ember sodródik az árral. Nem ítélem el, hiszen az is lehet szép élet. De az átlag ember átlagéletkort él, átlagkeresettel rendelkezik, átlag teljesítményt nyújt, az élete tehát átlagos. Ez nekem kevés.

Ma már tudatosan kezelem mindezt, és tisztában vagyok azzal, hogy választhatnám a könnyebb utat, és sodródhatnék az árral. Megkockáztatom lehet, hogy nem lennék úgy sem boldogtalan. De én tudatosan a másik utat választottam, mert így érzem azt, hogy kihozom a maximumot mindabból, amihez hozzákezdek. Maximum boldogság, maximum kitartás, maximum siker. Ezért ma már rengeteget teszek ennek érdekében, hiszen a törekvés felismerésével még több a dolgom. Nem szeretnék nagyképűnek, önteltnek tűnni, ezért nem úgy fogalmazok, hogy ráleltem a siker titkára, hiszen az utam minden nappal egyre hosszabb. Inkább azt mondom, hogy az élet számos – és egyre több – területén érzem magam jól, annak ellenére, hogy tudom, ez szembe megy az átlaggal.

Jelen pillanatban 5 pillért tudok kiemelni, amelyeket próbálok nap, mint nap tudatosan fejleszteni: tanulok az egészségről és rendszeresen végzek testmozgást, olvasok, hanganyagot hallgatok motivációs jelleggel, tanulok a sikeres emberektől, és fejlesztem a pozitív gondolkodást. Ezek a pillérek biztosan fognak változni, hiszen állandóan különböző hatások érnek, amiket valamilyen módon igyekszem beépíteni az életembe. Ha a fenti öt pillér bármelyikét beilleszted a napirendedbe, máris javítani tudod mindennapjaidat, növelve ezzel a saját önbecsülésed, javítva a kitartásod, céltudatosságod.

Büszkén úszom szemben az árral, és ezt minden nap bátran teszem. És köszönöm jól vagyok. Egyre jobban. És hálás vagyok azért, hogy mindezt ezen blog formájában is megoszthatom, te pedig mindezt figyelmesen követed. Köszönöm.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok