Minden hatással van ránk. Egy könyv, egy film, egy gondolat, egy hír, egy pillantás, egy jel, egy hang… Minden. Hiszen minden, ami körülöttünk történik, az befolyásol minket. A személyiségünkben, a döntéseinkben, a véleményünkben, a gondolatainkban, a jövőnkben. Szerencsére ez így van rendjén, hiszen így vagyunk képesek a tanulásra, a fejlődésre, így születik meg a vágy valami iránt, így indul el egy apró szikra, amiből később egy betegséget gyógyító ötlet, egy társadalmat átformáló találmány, vagy épp egy egyszerű, addig el nem mesélt történet válik.

A mai világ természetesen tudatosan rásegít arra, hogy ezek a hatások minél intenzívebbek, és minél karakteresebbek legyenek. Hiszen részben ennek hatására döntünk egy termék megvásárlása mellett, egy szolgáltatás igénybevétele mellett, vagy épp amellett, hogy tudatosan kezeljük mindezt, és nem hagyjuk magunkat befolyásolni. Mert ez utóbbi a legfontosabb. Ismernünk kell a trükköket, hogy ne lehessen minket negatívan befolyásolni. Fontos, hogy legyen egy saját védelmi rendszerünk, ami kiszűri mindezt, amely segít mindig racionális döntést hozni. Ugyanakkor részben azért mert ez egy óriási téma, részben azért, mert más mondanivalóm van, úgy gondolom, hogy ennél több szót nem ejtek a negatív befolyásolásról.

Ennél sokkal fontosabb jelenleg számomra egy élmény, ami hatással volt rám. Megnéztem ugyanis egy filmet Damien Chazelle rendezésében, a címe La La Land. A mozikban Kaliforniai álom címen látható, és jelölték a legjobb film kategóriában. Az pedig, hogy megnyeri-e az Oscar-t, kicsit több, mint 24 órán belül kiderül. És most nem arról szeretnék beszélni, hogy jogos-e a jelölés, vagy milyen más filmek esélyesek. Arról szeretnék beszélni, miért volt olyan nagy hatással rám. Ez egészen egyszerűen összefoglalható, hiszen 3 olyan elem található benne, amivel teljes mértékben azonosulni tudtam:

‘zene’

‘tánc’

‘álom’

Mindháromról azt tudom elmondani, hogy szerves részét képezik a minennapjaimnak, erősítenek, ha kell, okot adnak, ha kell, motiválnak, ha kell. A filmben mindezek olyan hatásosan jelentek meg, hogy még arra is ösztönöztek, hogy ebből egy bejegyzés szülessen.


Rendkívül erős a kapcsolatom a zenével és a tánccal, de most inkább a harmadik elemről szeretnék írni, az álomról. Nagyon erőteljesen jelent meg a filmben az álom, és annak a beteljesítése. De ha kicsit másképp fogalmazok, akkor inkább azt mondom, hogy a kitűzött cél. Az álom sokszor lehet meseszerű, nem valóságos. Ugyanakkor egy cél reális, elérhető. Hiszen álmodozhatok arról, hogy önerőből repülök, ez nem fog megtörténni. De lehet az a célom, hogy olyan tárgyak, módszerek után nézek, amivel tudok repülni. Inkább az a fontos, ha megtaláltuk ezt a célt (persze tágan értelmezve nevezhetjük álomnak is), akkor tartsunk ki mellette, tegyünk érte minden nap, hogy azt elérjük. Fontos ugyanakkor, hogy türelmesek legyünk. A hirtelen jött sikert sokszor nehéz megtartani, viszont a hosszú, kitartó munkával elért célt bámulatos megízlelni.

Jó tehát, hogy az ember számos területről tud motivációt szerezni a mindennapokhoz, erre kiváló tud lenni egy film is. Nagyon örülök, hogy filmgyártás magas színvonalon ontja magából ezeket az élményeket, és nagyon örülök annak, hogy a mostani motivációt adott abban, hogy a céljaimat (álmomat) el tudom érni, csak kitartónak, türelmesnek, elszántnak kell lenni.

Bátorítalak arra, hogy keress te is motiváló tevékenységeket, mert a lehetőségek száma végtelen, és ha engedsz ezeknek a pozitív hatásoknak, akkor bizony azok beépülnek a mindennapokba, tanítanak, fejlesztenek. Ha estleg már megtaláltad a módszered, akkor ragaszkodj hozzá, mert segíteni fog a nehezebb pillanatokban is. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy minden siker, találmány, áttörés egyetlen emberi gondolattal kezdődött. Csak aztán a fejünkben megszületett gondolat felnőtt, és valósággá vált. Mert az álom lehetséges.

Tisztelettel:

Tom Newgie