Talán már jóval régebben lappangott bennem a szándék, sőt, kis lépésekkel közelítettem is felé, de a határozott döntést kevesebb, mint egy éve hoztam meg. Ekkor döntöttem ugyanis úgy, hogy annak ellenére, hogy szeretem a húst, a tojást és a tejtermékeket, mégis ezeket elkerülöm, és elkezdek egy teljesen új, vegán életmódot. És el is érkeztünk az alapvető különbséghez, hiszen sokszor nem tiszta a vega és a vegán életmód közötti különbség. Előbbi csak húst nem fogyaszt, utóbbi ezen felül tojást és tejterméket sem. Tehát míg előbbibe belefér a rántott sajt, vagy tejfölös lángos, utóbbiba ezeknek “csak” alternatív formái. Sőt, egyesek – amit viszont magam nem követek – még a mézet is kizárják, mondván, hogy állati eredetű.

Nem szeretnék álszentnek tűnni, a döntésem oka nem abban keresendő, hogy sajnáltam az állatokat, vagy hogy nem tudtam elviselni a fájdalmukat. Tudom, hogy sokan emiatt váltanak, ezért nem is szeretnék senkit megbántani, ezt is elfogadom. Azonban az én döntésemet egy tudatosan megismert érvrendszer, kutatássorozat és bizonyítékok hada ösztönözte. A legerősebb hatást Colin Campbell Kína tanulmány című műve jelentette, amit több évtized, több nemzet, különböző társadalmak tapasztalatát osztja meg, meglepően olvasmányos formában. Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni, a fő mondanivaló, hogy a kutatások bizonyították, hogy a mai világ különböző krónikus és egyéb betegségei ellen a legerősebb védelmet azzal építhetjük fel magunkban, ha vegán életmódot folytatunk. Gyűlölöm a betegséget, ezért törekszem arra, hogy megelőzzem.

Az elmúlt időszakban már összegyűlt annyi tapasztalatom, hogy úgy érezzem, ezt össze tudom foglalni. A kezdeti szakasz jóval könnyebb volt, mint gondoltam. Nem hiányzott egyik elhagyott összetevő sem. Azonban a nehézséget az okozta, hogy nem voltam teljesen tisztában az új élelmiszerek, alapanyagok beszerzésének helyével, és a felhasználás módjával. Így új boltokat, új éttermeket, új recepteket kellett felfedezni. Fontos volt, hogy kitartsak mellette, és habár néha íztelen és kezdetleges ételeket sikerült elkészíteni, tudtam, hogy csiszolni kell rajta, és idővel jó lesz (ma már bátran mondhatom, hogy egyre rutinosabban mozgok ebben a témában). Kezdetben továbbá nehézséget okozott, hogy a család is megfelelően kezelje azt, hogy a vasárnapi ebéd nálam kissé máshogy néz ki, mint egy klasszikus húsleves/rántott hús menü. Fontos azonban, hogy nem vártam, és most sem várom el, hogy külön főzzenek rám, ha úgy alakul, szívesen viszek magammal olyan ételt, amit fogyasztok. 

Aztán következett egy olyan szakasz, ahol már szinte teljesen átalakult a konyha, az itthon tartott alapanyagok is csupa furcsa nevűek már: búzasikér, quinoa, agave, nádcukor, tofu, szójaszósz, stb. Ez a szakasz a még tudatosabb felkészülés időszaka volt, még több recept, főzőtanfolyam, lelkes életmód építés. 

És a jelenlegi szakasz pedig teljesen “átlagos”, minden étel könnyedséggel készül, már van annyi rutin, hogy bátran kísérletezzek, és az ízek is egyre kifinomultabbak. Az út még hosszú, de alig akad nehézség (leszámítva olyan éttermeket, ahol maguk sem tudják mi a különbség a vega és a vegán között, így nem is tudnak alternatívát adni). Olykor pedig megteszi a paradicsomos pizza sajt nélkül, vagy épp a kevésbé egészséges sültkrumpli.


Természetesen az lenne az ideális, ha mindig otthon készülne el az étel, de erre azért nincs mindig lehetőség, hiszen a munka, az esti programok néha nem teszik lehetővé. De sikerült annyi tapasztalatot szerezni, hogy még így is változatosan tudok válogatni, azaz nem csak salátát eszem a munkahelyi kifőzdében.

Sokan kérdezik, meddig folytatom a diétát? A válaszom: ez nem diéta, ez életmód. Lesz-e olyan pont, amikor azt mondom egy csodás lazacra, hogy most pedig megeszem? Nem tudom. Mindenesetre egy biztos, akaraterő és önfegyelem nélkül szinte lehetetlen küldetés. Én viszont éreztem és érzek magamban annyi erőt, hogy ezt folytassam. Továbbá állni kell a gúnyos, néha lenéző, pejoratív, sztereotíp megjegyzéseket, piszkálódásokat, amikkel a környezet illet. Kettő megoldás van. Viccesen legyinteni rá, és magamban konstatálni, hogy kellő akaraterő hiányában más 1 hétig sem bírná, így nincs joga engem megítélni. Vagy pedig tudatosan készíteni kóstolókat, süteményeket, amitől beláthatja a környezet, hogy ezek is ízletes (és ráadásul egészséges) ételek.

Szokták mondani: Ahhoz, hogy mások mit gondolnak rólam, ahhoz semmi közöm.

Lehet, hogy ez a mondat elsőre keménynek hangzik, de ha jobban belegondolunk sok igazságtartalma van. Saját elhatározásomból vegán életmódot folytatok, vállalom ennek minden kihívását. Ez az én döntésem. De nem ítélek el másokat, ha ők “húsevők”, vagy sokszor hamburgert esznek kólával. Az ő bajuk. Az én célom, hogy egészségesen lehessek a családommal, barátaimmal minél tovább. Nem állítom, hogy önmagában az étkezés a szent grál, és ezáltal minden rendben. Természetesen mozogni kell rendszeresen, stresszmentesíteni kell a mindennapokat, pozitívan kell gondolkodni, és boldognak kell lenni. Egyszerűen hangzik,  betartani viszont borzasztó nehéz. De megéri.