Gyerekkorom óta elkísér, ott van a boldog pillanatokban, ott van a szomorúbbakban, hű társam, mentsváram, megmentőm, motivátorom, játszóterem, lelki megnyugvásom, titkos világom, kommunikációs eszközöm, ábrándjaim színtere.

Gyerekkorom óta elkísér, szerves része a mindennapjaimnak, és biztos vagyok benne, hogy mindig hű társak leszünk. Egészen mágikusnak mondható a zenével való kapcsolatom, ezért röviden elmesélem eddigi közös történetünket:

Időrendi sorrendben az alábbi hangszerek kerítettek hatalmukba, és tartanak maguknál azóta is: szintetizátor, furulya, zongora, akusztikus gitár, elektromos gitár, ukulele, ír furulya, szájharmonika, hegedű. Sosem próbáltam egyiknek sem kizárólagos mesterévé válni, a célom ma is az, hogy egy megfelelő szinten ismerjem ezeket a hangszereket. Talán ez adott lehetőséget arra, hogy kellő alázattal kezdjek bele a zeneírásba, úgy, hogy valamennyi hangszert magam képviselem. Sosem voltak zenekari ambícióim, midig egyedül próbáltam kifejezni azt, ami éppen bennem volt. Úgy hiszem, ez így a legkönnyebb, hiszen a saját gondolataimat én tudom a legjobban átadni. Szokták kérdezni, hogy milyen hangszereken játszom, és ha megkérdezik, hogy tudok-e más hangszeren is, arra viccesen annyit szoktam mondani, hogy nem tudom, nem próbáltam. A hangszerpark tehát növekedhet is, nem zárkózom el az új élmények elől.

Az évek alatt lehetőségem nyílt szerepet vállalni zeneszerzőként számos területen. Készítettem dalt esküvőre, születésnapra, iskolai műsorra, kampányhoz, reklámfilmhez, zenés színdarabhoz, pályázati munkához, dokumentumfilmhez, családi meglepetéshez, és nem utolsó sorban saját magamnak. Ez utóbbi sosem hagyta el a saját fülemet, megmaradnak örök emléknek. Egytől egyig valamennyi az akkori életem, gondolkodásom egy szelete és emléke, emiatt pedig mindre büszke vagyok. Ha nem lennék, letagadnám a mindenkori valómat. Én viszont boldogan vállalom, hogy ki voltam, hogy ki vagyok, és ki leszek.

Nehéz lenne meghatározni, hogy mi az a stílus, amiben létezem, talán nem is szükséges bekategorizálni. Ami biztos, hogy az általam művelt hangszerek közül a zongora az, amelyre legtöbbször építek. Számomra az a kiváló zene, ami dalszöveg nélkül is mesél, és ha behunyom a szemem, akkor mindig ugyanazt a történetet látom magam előtt. Számomra olyan, mint egy jó könyv. A történéseket ott is egy módon képzelem el, akárhányszor olvasom. Ezért a saját zeném is történetet mesél el. Legalábbis saját magamnak. Nem várom el, hogy a hallgató is ugyanezt érezze, hiszen a festő érzéseit sem élheti át a képet megtekintő személy. De ha elindít benne valamit, akkor a hatást végeredményben elérte.

“The music is all around us, all you have to do is listen”

(August Rush)

Szívesen fordulok ugyanakkor a szimfónikus kifejezésmód felé, amit számítógéppel, és ahhoz kapcsolt szintetizátorral tudok elérni. Tudom, sosem lesz olyan, mint a valós hangszerek, de kellő odafigyeléssel realisztikus hangzást tudok elérni.

Van egy álmom. Szeretném, ha egyszer egy általam komponált zeneművet játszana egy szimfónikus zenekar. Erre részben volt lehetőségem (és érdekes módon pont a születésnapomon) egy reklámfilm forgatása során, de ott barátokból és rokonokból verbuvált alkalmi kamarazenekar segítette munkám. Az igazi álmom azonban egy teljes zenekar, egy arra alkalmas helyszínen. Ha erre lehetőségem nyílna, – akár karmesterként is – akkor biztosan elérzékenyülnék a meghatottságtól, de az egyik legcsodásabb érzés is lenne. Zenei munkásságom csúcspontja lenne ez, főleg azért, mert mindez számomra hobbi, semmilyen módon nem kötődöm a profi zenészekhez.


Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy legújabb szerzeményemet bemutassam, eddig ilyen formában még senki nem hallotta, így kedves Olvasó, neked szánom először. Vannak dalok, amelyek percek alatt születnek, van, ami több hónap. Azt viszont megfigyeltem, hogy erőltetni nem szabad. Ha jönnek a gondolatok, le kell ülni zenélni, de ha nem, akkor erőltetve sosem fog. Mindig találok Múzsát, és boldog vagyok minden mű elkészültével, mert életem egy fontos alkotása. A legújabb mű címe: Worlds unchained. Számomra egy erőteljes jelentéssel bír, egy jelentős pillanathoz kötődik, és büszke vagyok az elkészültére, de nem szeretnék róla többet mondani, hiszen ez csupán számomra fontos. Ha megtisztelsz azzal, hogy meghallgatod, azt az alábbi linken keresztül tudod megtenni:

Tom Newgie – Worlds unchained

Amikor elindítottam a blogot, biztos voltam benne, hogy idővel zenével is szeretném megtölteni. Íme tehát az első. Nagyon jó érzés mindezt megosztani, és jó érzés az, hogy foglalkozhatok ilyennel.

Úgy vélem, hogy aki a zenével mély barátságot ápol, az szerencsés ember. Ezért szerencsésnek érzem magam, és hálásnak, hogy már kisgyerekként belekerültem a szinkópák, tititák, hangnemek világába.

Tisztelettel:

Tom Newgie