Szeretem Ausztriát. Az emberek kedvesek, vidámak, sportosak, egészségesek. Csupa olyan érték, amelyeket magam is rendkívül fontosnak tartok. Az utcák tiszták, a parkok rendezettek, a fű zöldebb. Vannak csodálatos hegyes vidékek, és vannak városok, amelyek igazi ékszerdobozok. Magyarként mindig az az érzésem, hogy milyen jó lenne, ha a mentalitás nálunk is hasonló lenne. Télen kiváló síterep, minden más évszakban pedig a túrázás közeli célállomása. Összességében tehát számomra a modern európai ország, a lehetőségek megtestesítője.


Nem csoda hát, hogy június kellemes klímájában úticélul egy hosszú hétvége idejéig Linz szolgált. Ausztria harmadik legnagyobb városa, több, mint 200 000 lakossal. A várost ketté osztja a daliás Duna, de mindkét partjáról egységesen kijelenthető, hogy kiváló összhangban van az őt körülvevő természettel. Rengeteg a zöld terület, parkok, kis erdők övezik. Az épületek mindegyike tartogat valamit a régebbi korokból, de mindezt mégis modern köntösben teszik. Múzeumok, éttermek, sétányok, dombok, strandok, parkok, és csodás, szinte mindenütt kertvárosi hangulatú utcák várják az érdeklődőket. Az egész miliő nyugodt, harmonikus, és szerencsére nem kelti a nagyváros érzését. Gyalog szinte valamennyi látnivaló elérhető, és azért ajánlom, mert így könnyebb megtalálni a rejtett kincseket is. Hiszen a kis utcák is számos meglepetést tartogatnak.

Készítettem egy rövid videót, amelyben látható, milyen is Linz júniusban:

Tom Newgie – Linz
Lelki nagytakarítás céljából utaztam ide. Ez alatt azt értem, hogy szerettem volna kissé elszakadni a rohanó hétköznapokból, és a nagyvárosi ritmust egy kisvárosira cserélni. Rengeteg impulzus ér minket, és magam is azt éreztem, hogy szükségem van egy kis lassításra. Így jutott idő arra, hogy egy padon ülve csak bámuljam a Dunát, este a lemenő napnál olvassak, vagy épp nyugodtan kortyoljam a sörömet egy kellemes hajóút alatt. Vagy akár egy padon ülve írjam ezeket a sorokat, videót vágjak, vagy motiváló zenét hallgassak. Nem siettem sehova, nem volt kötött programom, nem kötelezett semmi. A hétköznapok szellemi kimerültségét felváltotta a sok sétából adódó fizikai fáradtság, amit nagyon élveztem.

Egyedül utaztam (tudom, társas lények vagyunk, de érdemes megtapasztalni a pozitív hozadékokat, még akkor is, ha párkapcsolatban él az ember) mert azt hiszem, mindenkinek érdemes kipróbálni egyszer milyen is az. Megtanulja az ember, hogyan is kell egyedül megtalálni a belső egyensúlyunkat. Van, aki hónapokra elutazik egy hátizsákkal Ázsiába, én magam egy jóval közelebbi úticélt választottam, mert nem gondoltam, hogy ennyire ki kellene szakadnom a való életből (csak rövid lelki “töredezettségmentesítésre” volt szükségem). Mindenesetre az első nap idegensége után elkezdtem azt érezni, hogy kitisztulnak a gondolataim, és semmi és senki nem probléma, minden és mindenki egy lehetőség. Könnyedséget éreztem, és azt, hogy jól érzem magam. Egyedül, de nem magányosan. Őszintén mondhatom, hogy nem gondolkodtam semmi különösön, csak élveztem a felfedezés szabadságát. És azt, hogy mindezt megtehetem.

Célokkal, motiváltan indultam haza, és egy fontos, új tapasztalattal. Nem szeretném azt, hogy állandósuljon az, hogy egyedül fedezem fel a világot, de nagyon jó volt mindezt megélni. Ez a gyors megtisztulás nagyon jót tett, így a lelki gyógyulás után egy következő lépcsőfokot is megteszek. Ez pedig a fizikai megtisztulás. Ezért hazaérkezésemkor elkezdek egy 4 napos léböjtöt, amely reggel gyümölcsturmix, délben zöldségturmix, este pedig gyümölcsturmix. Közöttük pedig rengeteg víz. Ennek a tapasztalatairól is beszámolok majd.

Mindezek után bátran mondhatom, hogy még erősebben, egyedi tapasztalatokkal felvértezve állok készen a jövő lehetőségeire. Ide illik tehát blogom mottója is, amelyet most is idéznék:

“Az élet csodaszép, de mi magunk tesszük azzá!”

Linz segített abban, hogy könnyebben helyükre kerüljenek a dolgok, és erősebb hangsúlyt kapjon a pozitív gondolkodás. Ezért rendkívül hálás vagyok. Javaslom, hogyha úgy érzed, hogy ki kell szakadni a mindennapokból, akkor merj bátor lenni ahhoz, hogy picit megállítsd életed távirányítójával az időt, és elmerülj saját, kitisztult gondolataidban. Én csak ajánlani tudom, és el sem hinnéd, mennyire feltölt.

Tisztelettel:

Tom Newgie