Ahogy írtam előző bejegyzésemben, a lelki nyugalom megteremtését a testi követi. Alapvető, fiziológiai szükségletünk az étel. Persze jóval tovább kibírjuk nélküle, mint víz nélkül, de azt gondolom, hogy az állandó éhség egy olyan érzés, amihez nehéz hozzászokni. Miért is kellene, hiszen a civilizált, fogyasztói társadalomban, a bőség világában erre semmi szükség.

Adott azonban a kihívás, amit ezúttal nem egyedül, hanem munkatársaimmal (ezúton köszönöm nekik a részvételt és gratulálok nekik) együtt vittem véghez. Ez pedig nem más, mint a léböjt. Az elmúlt három évet igyekeztem úgy alakítani, hogy évente egyszer sort kerítsek a 3 napos böjtre. Nem tűnik hosszúnak, de az emberben mégis sok dolgot előhoz, ennek a tapasztalatairól szeretnék tehát írni.

A koncepció egészen egyszerű, a reggeli turmixolt gyümölcs, az ebéd turmixolt zöldség, a vacsora pedig megint turmixolt gyümölcs. A saját tapasztalatom szerint ebédre a paradicsom a legjobb, reggelire és vacsorára pedig alma, narancs vagy banán. Fontos, hogy csak 1 féléből készüljön az adott étkezés. Az étkezések között pedig rengeteg víz.

Reggelizz, mint egy király; ebédelj, mint egy polgár; vacsorázz, mint egy koldus.

Elsőre egyszerűnek hangzik, de a 2,000+ kalóriára szakosodott szervezetnek rosszul tud esni a napi 500 kalória. És ami ennél is fontosabb, hogy ez a test megtisztulásán túl egy hatalmas lelki próbatétel is, ami az önfegyelmet, a motiváltságot, a céltudatosságot is edzi.

  • 1. nap: elsőre csodálkozik a test, hogy délutánig miért csak ennyi “üzemanyagot” kapott, és vacsora időben már nagyon furcsán viselkedik. Az első pár óra lendülete estére alább hagy, és ha normál napirend szerint tevékenykedtünk, akkor már kora estére elfáradunk. Kissé korgó gyomorral, de az első nap büszke abszolválásával térünk nyugovóra.
  • 2. nap: a reggeli könnyen megy, és ahhoz képest, hogy előző nap alig ettünk, mégsem vagyunk farkas éhesek. Persze az ebéd már nagyon jól esik, amit viszont elszomorít a tény, hogy szinte csak épp 100 kalóriáról beszélünk. A vacsora messziről kiált: EGYÉL MEG! De ez után már nagyon fáradtan megyünk aludni, viszont azzal a tudattal, hogy már több, mint a felén túl vagyunk, és csak 1 nap van hátra.
  • 3. nap: talán ez a nap a legnehezebb, hiszen a böjt végének tudata, és a hatalmas éhség kettőse keringőzik eddigre megfáradt, néha ingerültebb idegeink táncparkettjén. De itt már sokkal nehezebb feladni, mert a cél nagyon közel van. Az utolsó vacsora mind fizikailag, mind lelkileg megterhelő. De mégis ad egy diadalmas dicsőséget, és a reményt, hogy egy gyors alvás után vár a finom reggeli.
  • 4. nap: a szemfülesek biztosan észrevették, hogy csak 3 napig tart a böjt. Mégis érdemes erről is írni, mert a test annyira megszokta ezt az energiabevitelt, hogy már szinte nem is hiányzik az evés, és ilyenkor olyan érzése van az embernek, hogy még akár napokig kibírná, és nyugodtan beleférne a megszokott reggeli. Azt gondolom, hogy munka mellett azonban elegendő a három nap, hiszen a koncentráció jelentősen tud csökkenni.

Mint említettem, én már harmadik alkalommal tartottam ezt a böjtöt, és csak egyszer csináltam mindezt egyedül. Fontos lehet tehát, hogy legyen valaki, aki velünk együtt éhezik, mert egyrészt sokkal elviselhetőbbé teszi a helyzetet, másrészt talán több motivációt is ad. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a bennem lezajló érzések szinte mindig menetrendszerűen érkeznek.

Persze felmerül a kérdés, hogy miért vállaltam mindezt? Tudom, hogy az egészséges életmód ködös mocsarában rengeteg teória létezik. Ezt a módszert azért alkalmaztam, mert egy általam hitelesnek, és életmód szempontjából tapasztalt szakembernek az ajánlása, továbbá mindennapi étkezéseimet is sokszor az ő tanácsai alapján végzem (hangsúlyozom, hogy roppant változatosan és ízletesen). Ilyenkor kiürülnek a lerakódott cukrok a testből, és megtanít arra, hogy az ember másképp értékelje a falatokat, ízeket. És persze nagymértékben fejleszti az önfegyelmet. Számomra továbbá mindig fontos tanulság az is, hogy vacsorára minél könnyedebbet együnk, mert nagyban befolyásolja az alvás minőségét. 


Természetesen nem ajánlott mindenkinek, érdemes bármi allergia, érzékenység, egyéb diéta esetén pontosan utánanézni, hogy szabad-e ilyet. Mert előállhat szédülés, hányinger, alvászavar, egyebek. Hiszen a napi ajánlott energiabevitel hirtelen 25%-ra csökken, ami a szervezet számára megterhelő. De utána mégis az ember könnyedebben, és energikusan (kb. két nap visszaszokás után) folytatja mindennapjait.

Olvasva mindezt biztosan egyszerűnek tűnhet, de bizton állíthatom, hogy nagyon nehéz mindez. Állandó a párbeszéd magunkkal, próbáljuk folyton meggyőzni magunkat, hogy együnk, de mégis magunknak kell ellent mondani. Nem szeretnék összeesküvéseket szőni, de tény, hogy az élelmiszeripar mérgeit napi szinten fogyasztjuk, így tanácsos lehet évente picit megnyugtatni a testet. Én mindenképp ajánlani tudom, mert hatalmas a dicsőség a végén. Persze csak, ha nem egy hatalmas adag pacalpörkölttel jutalmazzuk meg magunkat a befejeztével.

Általában napi háromszor étkezünk, nem mindegy tehát, hogy mit, hogyan. Ha kedvet kaptál, vágj bele, megéri!

Tisztelettel:

Tom Newgie