Nehéz ma úgy böngészni a közösségi médiát, hogy ne jönne szembe pár hír az idei nyár slágeréről. Luis Fonsi Despacito c. dala, valamint annak klipje már bőven átlépte a 2 milliárd megtekintést, a rádióban is folyton ez szól, és minden nemzet, csoport, egyén is elkészítette a maga feldolgozását. Így született meg az osztrák traktormotor ütemére muzsikáló sramli stílus, a sörösüvegekkel pánsípoló instrumentális változat, vagy éppen a romantikus szaxofon feldolgozás. Aztán ott van gitárral, zongorával, hegedűvel, acapella, stb. Mindenki próbálja meglovagolni a hirtelen jött népszerűségi hullámot, ami jogos is, hiszen egyes feldolgozások is több milliós nézettséget produkálnak.

Vizsáljuk azonban meg picit zenész füllel a kérdést. Adott 4 akkord, amit a világ pop slágereinek jelentős része használ (a pontosság kedvéért: Bm, G, D, A). A recept pedig egyszerű: ismételjük ezt a 4 akkordot egymás után, és szinte kész is a sláger. Persze ehhez azért szükség van egy olyan dalszövegre is, amit a világ legnagyobb része nem ért, sőt, egyáltalán fogalma sincs róla, hogy miről is szól. De mégis jól hangzik, könnyű kiejteni, és jellemzően a refrén gyorsan megjegyezhető. A 4 akkordon túl tehát fontos egy spanyol vagy arra erősen hasonlító nyelvű szöveg, némi gitár, egy borostás énekes, és rengeteg fiatal, szexi táncos a videoklipbe.

Gondoljuk csak végig az elmúlt évek egynyári slágereit, vajon nem ugyanezt a szabályt követték?

  • Alvaro Soler – Sofia
  • Michel Telo – Ai seu te pego (aka. szívósszemű Márta)

Mindaz, amit eddig leírtam, akár cinikusnak is tűnhet. Vagy lehet, hogy ez is volt a célom. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy nekem is tetszik a dal. Mert én sem kerestem utána, hogy miről is szól, így a saját képemre formálva szerettem meg. Miért?


Az egész dalból árad egy megfoghatatlanul pozitív, és jó értelemben vett latinos életérzés, amelyet a legtöbb társadalom csak irigyel. A tánc, a zene, az erotika, a jókedv összefonódása ilyen hatást vált ki az emberekből. Persze van, aki csak sóvárog, milyen jó lenne ott táncolni közöttük, van, aki ettől inspirációt szerezve beiratkozik egy tánctanfolyamra, és persze van, aki habár csak a zuhany alatt, de önfeledten dúdolja: Despacito. A közös nevező mégis az a könnyed életérzés, ami a ma emberéből hiányzik. Mert stresszelünk a munka miatt, a pénz miatt, a család miatt, minden miatt. Mivel nincs idő arra, hogy jól érezzük magunkat, ezért gyors tudatmódosítókat használunk, mint amilyen ennek a klipnek a megtekintése. 4 perc önfeledt jókedv, utána a szürke hétköznapok.

“Despacito

Quiero respirar tu cuello despacito

Deja que te diga cosas al oído

Para que te acuerdes si no estás conmigo”

Luis Fonsi – Despacito

Miért tetszik nekem ez a dal? Mert azt erősíti bennem, hogy még jobban kell figyelnem arra, hogy megtaláljam a spontán örömforrásokat az életben. Továbbá felhívja rá a figyelmemet, hogy az élet nem hatalmas örömökből áll, hanem sok kicsiből. És ha ezeket a kicsiket nem veszem észre, nem építem be a mindennapokba, akkor hiába várom a hatalmas örömöt, mert az abban a formában nem érkezik.

Arra bíztatlak tehát kedves Olvasó, hogy próbáld minden adottságban, hóbortban, divatban is meglátni a lehetőséget, a fejlődést. Mert mondhatnánk, hogy nem dőlünk be a szexi lány latinos táncának, hiszen ott minden csak egy díszlet, de akkor nem is gondolkodnánk el azon, hogy mi is a jó mindabban. Sokszor kell a dolgok mögé nézni, és látni is, mert mindig találunk ott egy kis igazságot.

Sajnos vagy nem sajnos, pár hét múlva biztosan elmúlik a Despacito őrület, és átfordulva az őszbe újabb hónapokat kell várnunk a legközelebbi nyári slágerre. De addig is, mindenki döntse el maga, hogy miként értelmezi az ilyen jelenségeket.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok