Tudom, némi túlzás van abban, ha azt mondom, hogy a nyárnak mindjárt vége. Ugyanakkor, ha belegondolunk abba, milyen gyorsan rohan az idő, akkor mégis valósnak tűnhet az, hogy felkészüljünk a nyár végére. Hiszen lassan a végéhez közeledik az üdülési szezon, a nyári táborok becsukják kapuikat, és indul az óriási írószer reklámdömping. De nincs is ezzel baj, hiszen az évszakok váltakozása minden hónapnak ad valami különlegeset, valami olyat, amit mindig izgalommal várhatunk.

Én most mégis egy más apropóból tudatosítom magamban, hogy véget ér a nyár, és siklunk tovább az év utolsó hónapjai felé. Ugyanis számomra a nyár vége mindig alkalmat ad arra, hogy egy picit megálljak, lelassítsam az időt, és számot vessek az év addigi időszakáról. Mert az ősz valahogy mindig egy új kezdet, többek között ilyenkor kezdődik az iskola, a vállalatok a nyári feltöltődés után új lendülettel végzik tevékenységüket, kinyitják kapuikat a színházak, és nem utolsó sorban izgatottan várjuk a szüretet, aminek nedűjét nyugodtan kortyoljuk hónapokkal később.

“Újra itt a búcsú a nyártól,
hideg széllel itt van már az ősz,
sárga levelek hullanak a fákról
és künn az utcán kopog az eső.”

Szécsi Pál

Számot vetek tehát, amit egy fontos lépéssel kezdek. Az év első napján ugyanis életemben először megfogalmaztam és leírtam magamnak 10 célt az évre vonatkozóan. Ebből már több teljesült, de van még, amit át kell gondolnom, hogy milyen formában tudom legjobban teljesíteni. Természetesen a célokat nem árulom el (habár azok, akik régóta olvassák a blogot, már találkozhattak 1-1 céllal, amit elárultam korábbi bejegyzések során), főleg azért, mert ezek kizárólag az én egyéni céljaim. De mind a karrier, mind a magánélet területét áthatják különböző formában. Fontos volt a célok megfogalmazásánál, hogy előrhetőek legyenek, reálisak, de mégis motiválóak. Ennek eléréséről majd bővebben év végén számolok be.

A második lépés, hogy számot vetek az elmúlt időszakról, és átgondolom, mit tettem helyesen, és mit kellett volna másképp. Hiszek abban, hogy az ember adott szituációban mindig úgy cselekszik, ahogy az adott körülmények között lehetősége, képessége van, de fontos, hogy levonjuk a tanulságokat a jövőre nézve.

A harmadik lépés, hogy kicsit távolabbra visszatekintek a múltba, és összehasonlítom az akkori valómat a mostanival. Hiszen nem érdemes másokhoz hasonlítani magunkat, az egyetlen helyes összehasonlítást magunkkal tudjuk megtenni. És a kérdés magam számára, hogy fejlődtem-e a korábbi énemhez képest. Még ha a válasz pozitív is, akkor sem szabad hátradőlni, hiszen ez “csak” egy megerősítés arra, hogy ezt az utat folytatni kell, még nagyobb lelkesedéssel, még több lendülettel.

A negyedik lépés pedig az, hogy az első lépésben ismertetett célokkal összhangban finomhangolom a saját hozzáállásomat, újabb motivációt keresek, fenntartom a jó dolgokat, és mégjobban leépítem a rosszakat. Persze talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy törekszem például a pozitív gondolkodás további erősítésére, az önismeret magasabb szintjére, arra, hogy csak pozitív emberekkel vegyem magam körül.

fullsizeoutput_2d

Minderre elegendő lehet egy óra a nyáresti csípősebb időjárásban, egy pohár borral. Fontos, hogy olyan környezetet válasszak, ahol nyugodtan átgondolhatom mindezt, és senki nem zavar meg benne. Én így búcsúzom a nyártól, és egy rövid instrumentális dallal:

Tom Newgie – Summer is over

Tisztelettel:

Tom Newgie