FIGYELEM! A lenti írás csupán hét nap tapasztalata, és kizárólag a saját véleményemet tükrözi!

Európa szívében él egy világ, ami amennyire itt van földrajzilag, olyannyira messze mentalitásban, szellemiségben. A világ egyik leggazdagabb országa (az átlagbér kb. 6,000 frank = 1,700,000 Ft), népessége mégis csupán 8 millió fő. Fő ismertetőjegye a különcség, amit büszkén és tudatosan vállalnak az itt élők. Sok száz éves történelme legalább olyan érdekes, mint az a jelenkor, amely fogad minket akkor, ha ellátogatunk ide.

Mindannyian ismerjük Svájcot, tudatában vagyunk gazdagságával, néha (de inkább sokszor) horrorosztikus áraival. Ugyanakkor nehéz olyan szimbolikus jelenséget mondani róla, mint az Eiffel-torony, vagy az Empire State Building. Próbál elbújni a saját kis különc világában, ahol inkább a hegyek látványa, a nyüzsgő városok hiánya, és a nyugalom dominál. Itt érti meg igazán az ember, hogy Porsche is alkalmas 50 km/h sebességre, nem csak 250-re, véget érhet a munkaidő 4-kor, hiszen nem érdemes stresszelni. És állítom, hogy a helyiek nem is tudják, hogy az autójukban van duda, vagy ha tudják is, biztosan nem használják.

Az utca köveiről enni lehetne, a fű egységesen 3,27 cm-es magasságban van levágva naponta háromszor, az állóvizek pedig koszosabbak lennének, ha tisztítanák őket. Rengetegen futnak, kerékpároznak, ugyanakkor annyi a Tesla, mint egész Európában összesen. A társadalom köszöni, jól él, semmire sincs gondjuk.

DE! Valahogy mégis zárkózottak, nem túl barátságosak, kissé talán savanyúak is. Kívülről ultramodernek az épületek, de belül mégis puritánok. Az IKEA katalógust vélhetően csak fűtésre használják (megújuló energiának sok nyoma nincs), és ez a “stílus” az öltözködésben is megfigyelhető. Megszállottan védik a hazait, és kevésbé preferálják a külföldit. Többszázezer forint értékű, hibátlan bőrkanapét már kitesznek a kuka mellé, csak azért, mert feleslegessé vált. Annyi az adó, hogy követni sem lehet, gyakorlatilag MINDEN pénzbe kerül (pl. ha nem vagy tűzoltó, akkor adózz, márpedig statisztikailag elég nagy a valószínűsége, hogy nem vagy az). Adott esetben egy élelmiszerbolt parkolójában is óradíj van.

“Sokan szeretnek utazni, de azok, akik nem szeretnek utazni, ezt valahogy így látják: az utazás nem csak maga az út, hanem az az idő is, amit az utazáson gondolkodva töltünk el, az út előtt és a hazatérés után egyaránt. Nem tudom, hogy a gondolkodni a megfelelő kifejezés-e. Megtörténhet, hogy elhessegeted az utazással kapcsolatos gondolatokat, de elkerülhetetlenül úgy érzed, hogy az utazás átitatott, beléd költözött, és együtt kell élned vele, már jóval azelőtt, hogy elindultál volna, és sokáig azután, hogy véget ért.” Linn Ullmann

A nagyvárosok hangulatosak, sehol nincs tömeg. A főváros alig nagyobb egy magyar városkánál, a szűk belvárosi utcák romantikusan szelik keresztbe a tereket, parkokat. Sok szempontból ideális az ország, de valahogy mégsem tudom elképzelni itt az életet. Egy hét után már kezdett hiányozni Budapest pezsgése (a bolond emberek a villamosról viszont nem). Túl nyugodt, túlságosan szabályozott, és a nyelve közelebb áll az észak-etióphoz, mint bármely más európai nyelv keverékéhez (rengeteg nemzet polgára szerencsét próbál itt a gyors meggazdagodás valós reményében).

Érdemes megnézni a Zürich, Bern, Luzern háromszöget, és a sok kis tó is elegendő élményt nyújt. Bámulatos ország, de magyarként talán túl különc. Nyáron hasonló az időjárás, mint hazánkban, a tél viszont jóval több havat tartogat. Összességében hiteles az ország, hiszen pontosan olyan, amilyennek kifelé mutatja magát.

Az utamról készítettem egy rövid videót:

Tom Newgie – Switzerland

Nagyon örülök, hogy ebben az országban tölthettem a szabadságomat, kiváló választás akkor, ha az ember a mindennapi szellemi fáradtságot némi fizikai fáradtsággal szeretné helyettesíteni. Feltöltődve, motiváltan, céltudatosan tértem haza. Így már kellő energiám lesz az év további hónapjaira, és bátran vetem bele magam az ősz kihívásaiba is.

Tisztelettel:

Tom Newgie