Létezik egy elmélet, amely azt mondja ki, hogy a hozzád legközelebb álló 5 ember átlaga vagy te magad. Itt persze nem kell komoly deriválásra gondolni, a számítás egészen egyszerűen elvégezhető. Először is sorakoztasd fel azt az 5 embert, aki véleményed szerint a legközelebb áll hozzád, meghatározza a mindennapjaidat, a legnagyobb hatással van rád. Majd gondold végig, hogy az ő életük, családjuk, karrierjük, motivációjuk, boldogságuk, sikerük, életszemléletük (és gyakorlatilag bármi más) alapján 1 és 10 között hány pontot adnál nekik.

Érdemes jól átgondolni a pontszámot, mert lehet, hogy valaki 3 gyermekes apuka, de a világhoz való hozzáállása folyton pesszimista. Nem kaphat 10-est. Vagy egy elvált, egyedül élő, gyermektelen, középkorú hölgy lehet kiegyensúlyozott, életvidám, célokkal teli. Így sokkal közelebb van a 10-es pontszámhoz. Hosszas mérlegelés után tehát ez az öt ember kapjon 1-1 pontszámot, amit aztán átlagolj. Az leszel te. A nagyvilág tapasztalatai általában azt mutatják, hogy magunkat jóval magasabb pontszámmal illetjük, mint ami az átlagból kijön. Pedig a valóság minden bizonnyal az alacsonyabb számban tükröződik.

Ugyanakkor aggodalomra semmi ok, hiszen ez egy jó kiindulópontja lesz annak, hogy az ember változtasson. Dehát nem cserélhetem le a családomat, a barátaimat!? – merülhet fel jogosan a kérdés. Ez így igaz. De azt megválaszthatjuk, hogy olyan emberekkel töltjük-e az időnk nagyrészét, akik folyton panaszkodnak, nekik mindig minden rossz, őket sosem érdekli semmi. Vagy olyanokkal, akik tele vannak energiával, ötletekkel, mindig előre néznek, mernek bátrak lenni. Egész egyszerűen tehát az az 5 ember cserélődik ki, és így érhető el a jóval magasabb pontszám. Ami végülis egy pozitív visszajelzés magadnak is, hogy mennyit sikerült fejlődnöd.

“Az átlagember alvásigénye: még öt perc.” Max Kauffmann

Sajnos a negatív visszajelzések mindenhol leselkednek ránk, a magánéletben pár rosszra jut 1 jó, a munkahelyen sok rosszra jut 1 jó megjegyzés, gondolat. Ne csodálkozzunk, hogy a gyermekeink is negatívummal töltődnek, az iskolában nagyon sok rosszra jut 1 jó. Ilyen környezetben kell tehát még tudatosabban odafigyelni arra, hogy a közvetlen miliőnket kik töltik meg.

Nem mindegy hát, hogy milyen impulzusok érnek egy napon, hiszen csak adott napon tudunk megdolgozni a boldog, kiegyensúlyozott hangulatért. Holnap újraindul minden.

Ilyenkor derül ki igazán, hogy az ellentétek nem vonzzák egymást. Hiszen az azonos gondolkodásúak szídják közösen a főnököt, ahelyett, hogy változtatnának, az azonos gondolkodásúak szídják a tömegközlekedést, ahelyett, hogy keresnének más, akár gyorsabb útvonalat, de szerencsére az azonos gondolkodásúak teszik ezt a világot jobbá, szebbé, pozitívabbá. Az pedig mindenkinek a saját döntése, hogy hova tartozik.

Én már választottam csapatot magamnak. És Te?

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok