Az oktatásról, annak szerkezetéről, reformjavaslatairól, fejlesztési ötleteiről naphosszat lehet vitatkozni. Mivel valamennyien a “rendszer” részesei voltunk/vagyunk, ezért talán még könnyebb véleményt alkotni, kritikát mondani. Látjuk a pozitív oldalait, látjuk a negatívakat is, és a 21. században egyre jobban látjuk a nemzetközi mezőnyt. Kár is leszakadásról, felzárkózási javaslatokról beszélni, mert most nem ez a célom.

Amiről inkább az írásom szól, az a 3 legalapvetőbb (számomra legalábbis) építőelem, amire minden másnak kellene épülnie. Mégsem tanulunk róluk már nagyon fiatalon, később pedig csak nagy küzdelmek árán tudjuk kijavítani a hányukból fakadó torzulásokat. Mert kikerülhetetlen, hogy életünk során olyan szituációkba kerüljünk, amikor a 3 közül legalább az egyik alapvető ismeretére ne lenne szükség. Jómagam az egyetemi éveim alatt kezdtem el az egyik pillért fejleszteni, a másik kettőt pedig csak pár éve. Triviálisnak tűnnek, ugyanakkor mégsem egyértelmű, hogy miről is szól ez az egész.

Mi tehát ez a három pillér:

  • Egészség
  • Alapvető pénzügyi ismeretek
  • Önismeret

Nem szeretnék összesküvéseket szőni, de biztos vagyok benne, hogy a gyógyszeriparnak fontos, hogy legyenek betegek. És erre az élelmiszeripar rá is segít a különböző termékeivel, amelyeket felelőtlenül fogyasztunk, nem törődve a későbbi káros hatásokkal. Ugyanakkor bármennyire is minden a vegyszerekről, az élelmiszeripari mérnökök varázslásairól szól, azért tudatosan odafigyelve megtalálhatjuk azokat az ételeket, élelmiszereket, amelyek hosszú távon is egészséget biztosítanak. Sajnos azonban nem tanuljuk meg ezt nagyon fiatalon, jellemzően középkorúként (bár a gyorséttermek, fagyasztott “ételek” korában mindez egyre fiatalabb korosztályokat érint) szembesülünk a cukorbetegség, a túlsúly, a magas koleszterinszint, és a jóval súlyosabb betegségek következményeivel. És ilyenkor több hetes, hónapos, éves, vagy évtizedes küzdelem kezdődik a szervezetünkkel, amit próbálunk újra egyensúlyba hozni ismét. De vajon a gyógyszer a megoldás mindenre? Az orvosi egyetemeken sem jellemző az egészség című tantárgy, mindenhol a betegséggel, a kezeléssel foglalkoznak. Valahogy a megelőzés kevés figyelmet kap. Pedig a kisiskolásoknak játékosan megtanítható a zöldség, gyümölcs fontossága, a megelőzés, és ha már 1 sajtburger helyett inkább 1 almát fogyaszt, óriásit léptünk előre.

“Pedig jó ötletnek tűnt megvenni hitelből karácsonyra azt a TV-t, amit nem engedhettem volna meg magamnak.” – hangozhat az utólagos megbánás. Közgazdasági szemléletem szerint a hitel nem eredendően rossz. Tudatos odafigyeléssel nagyon hasznos pénzügyi lehetőség. De láthatjuk világszinten, hogy milyen könnyen romba dőlhet emiatt egy kialakult rendszer, csak azért, mert nincsenek meg az alapvető ismeretek. Nem szeretnék válságelemzést tartani, sokkal alapvetőbb például az, hogy nem veszek meg olyan dolgot, amire nem tudok biztos fedezetet nyújtani. Nem költök többet, mint amennyi a bevételem, és nem veszek drága autót, csak azért, mert a szomszédnak is olyan van. Vitathatatlan, hogy hazánkban alacsony az átlagbér, ugyanakkor bizonyos apró trükkök betartásával mindenki jobban tudna gazdálkodni a rendelkezésére álló pénzből. De az biztos, hogy például a hitel törlesztésére felvett újabb hitel már egy jel arra, hogy rossz irányba tartunk. Pedig a kisiskolásoknak játékosan megtanítható, mi az a megtakarítás, mire jó a hitel, és provokatívan tovább megyek: miért adózzunk tisztességesen abban a társadalomban, amelyben élünk.

“Elhagytak, megcsaltak, becsaptak, kihasználtak.” – hangozhat azok szájából, akik ezen felül még a politikai rendszert, az időjárást, a munkahelyet, és mindenki mást okolnak. Az élet lehetőségek hada, és rajtunk múlik, hogy élünk-e velük. Ugyanakkor felfoghatjuk akadályként is ugyanazt, és akkor küzdelmes, nyögvenyelős lesz. Pedig ugyanarról a helyzetről van szó. Az életünkben mi vagyunk az egyetlen biztos pont, mindenki más vendég. Ezért alapvető, hogy ismerem, fejlesztem magam, tudom honnan jövök, tudom merre tartok, vannak céljaim, vannak terveim, és haladok az utamon. Sajnos mégis gyakran belefutunk olyan hibákba, amik kellő önismerettel kikerülhetőek lettek volna, de sajnos mi rossz társadalmi normáknak szerettünk volna megfelelni, rossz tanult konfliktuskezelési módszereket alkalmaztunk, vagy éppen önismeretünk teljes hiányában sodródtunk a társadalom sodrásában. Pedig a kisiskolásoknak játékosan megtanítható, miért fontos, hogy jól ismerjék önmagukat.

A három pillér mindegyike kedvenc témám, sokat foglalkozom velük, de azt látom, hogy az oktatásban való alapvető megismertetésük sokat segíthetne mindannyiunkon. A nehézség az, hogy sok-sok évig élhetünk a hiányukkal, de amikor valami gond adódik, akkor hirtelen lenne rájuk szükség. De akkor már vagy késő, vagy sokkal verejtékesebb az út.

“Életünk első felében az egészségünket áldozzuk fel a pénz megszerzéséért, a második felében a pénzünket áldozzuk az egészség visszaszerzéséért. És közben megromlik az egészség, és eliramlik az élet.” Voltaire

Csak ezt a hármat. És persze, fontos emellett a szépirodalom, fontos a történelem, fontos a testmozgás, de bizonytalan alapokra nem lehet várat építeni…

Tisztelettel:

Tom Newgie