Mielőtt elkezdtem írni ezt a bejegyzést, az volt bennem, hogy az olvasás népszerűsítésére szeretnék kísérletet tenni. Megnéztem a statisztikákat, és hirtelen elbizonytalanodtam. Mert találtam egy cikket, amely kiemeli, hogy a magyarok az előkelő 10. helyet foglalják el az olvasással töltött időt tekintve. Ez hetente, több, mint 6 órát jelent. Az első helyen India áll, több, mint heti 10 órával. Ugyanakkor gyorsan összeállt a kép, mert az olvasással töltött idő közel sem azonos azzal, hogy mennyi időt töltünk könyvek társaságában. Mert előbbibe például a facebook, híroldalak, blogok is beletartoznak.

Így viszont már kevésbé derűs a kép. Tovább kutatkodtam, és kiderült, hogy évente kb. 7 könyvet olvasunk el, ami jónak hangzik, ugyanakkor a mérleg másik oldala, hogy a felnőttek több, mint 40%-a egyáltalán nem olvas könyvet. Ezekkel az adatokkal végül arra jutottam, hogy helyénvaló megírnom a bejegyzést, és bízom abban, hogy némi motivációval is tudok szolgálni.

Persze a mai korban a könyv alatt már nyugodtan érthetjük a digitális változatot is, a mondanivalóm lényegén nem változtat. Ahogy már Az erő órája című bejegyzésemben is hangsúlyoztam az olvasás jelentőségét, úgy itt is megteszem. Fontos, hogy a napunk része legyen. Warren Buffet naponta 5-6 órát olvas. Persze ő főként napilapok, gyorsjelentések, magazinok formájában teszi ezt, de előfordulnak szakkönyvek, fejlesztő anyagok is.

Számoljunk picit. Napi 30-60 perc olvasással heti egy könyvet tudunk elolvasni. Ez évente több, mint 50 könyv. Ha van egy szakterület, amit esetlegesen a nulláról szeretnénk megismerni, akkor 2-3 év elegendő ahhoz, hogy 100-150 könyv segítségével szakértőkké váljunk. Sokan panaszkodnak, hogy nem jutnak előre a munkahelyen, a fizetés is siralmas. De ilyenkor álljon meg egy pillanatra mindenki, és gondolja át, hogy az azt megelőző évben milyen új készségekre tett szert, milyen tanfolyamokon fejlesztette magát, tanult-e nyelvet, olvasott-e önfejlesztő könyveket. Ha a legtöbbre nem a válasz, akkor miért várjuk, hogy az ölünkbe hulljon a siker.

“A lélek hőmérője: a könyv. Mondd meg, mit olvasol, s megmondom: mi vagy, megmondom: mi az akaratod, célod, vágyad, álmod.” Juhász Gyula

Változik a világ, hatalmas a verseny, óriási szerkezetváltozások, munkaerőpiaci kihívások sűrűjében élünk, ezen körülmények között szükséges minél jobban alkalmazkodnunk a feltételekhez. Sőt néha elébe kell menni a trendeknek. Példának okáért biztos vagyok benne, hogy 5-10 év múlva az alapvető informatikai tudásnak is sokkal magasabb szintűnek kell majd lennie, mint ma. Egyre több gép, program tölti be a mindennapjainkat már ma is, aki ezt a helyzetet elutasítja, kimarad végül. Így például azok, akik már holnap elkezdenek alapvető programozási ismereteket szerezni, 5 év múlva óriási előnyben lesznek azokkal szemben, akik akkor fognak ráébredni, hogy a munkájukat kiváltotta egy robot.

Az olvasás, a tanulás, a tudás tudatos megszerzése tehát a legjobb eszköze a versenyelőny megszerzésének. Persze fontos meglátni azt is, hogy ma már az internetes oktatóanyagok, applikációk is nagyban hozzájárulnak az ismeretek hatékony megszerzéséhez. Ugyanakkor például számomra – digitális létem ellenére – a nyomtatott könyvnek még mindig hangulata van. Kiülni egy napsütéses reggelen a harmatos fűbe egy teával, és egy könyvvel: azt az élményt valahogy nem adja vissza egy tableten olvasott e-book.

És persze, ha eddig csak ritkán olvastál könyvet, akkor ne azt ígérd meg magadnak, hogy holnap 1 órát olvasol. Kezdd pár oldallal. Hidd el, hogy gyorsan bele fogsz lendülni, és ha folytatod a lendületet, bőven összejöhet a napi 1 óra is. Nem szeretnék tippeket adni, hogy mit olvass. Azt, amiben kedvedet leled. De azért tartsd szem előtt azt, hogy olyan könyv legyen, ami tanít, épít is téged. És ez megvan a kalsszikus regényben, de a frissen megjelent szakkönyvben is. Kellemes olvasást kívánok!

Tisztelettel:

Tom Newgie