Ne hidd el

Ekkor:

Egyszer hallottam, hogy mind egyéniségként születünk, de sajnos másolatként hagyjuk el ezt a világot. Ugyanakkor ezen állítás ellen számtalan dolgot tehetünk. Nagyon megragadott Marcus Aurelius írása, ezért bejegyzésemet az ő gondolatával indítom:

“Tekintsd magad méltónak minden olyan beszédre és tettre, ami a természet szerint van. Ne hasson rád mások korholása, de az sem, ha megszólnak tetteid miatt, ha valami szépet tehetsz vagy mondhatsz, ne tartsd magad méltatlannak hozzá. Minden ember a saját felfogása szerint él, és tetteiben a saját hajlamait követi. Ezt azonban te ne vedd figyelembe: menj egyenesen előre, kövesd a magad és a mindenség természetét. Mindkettőnek útja egyébként egy és ugyanaz.” Marcus Aurelius

Magam is gondolkodtam már egy ideje azon, hogy leírjam a most következő tanácsomat: Ne hidd el! Ne hidd el feltétel nélkül azt, amit leírok, azt amit az utcán látsz, azt amit másoktól látsz, azt amit mások gondolnak rólad. Mert amennyiben mindent szűrő nélkül befogadsz, elindulsz a másolattá válás útján. Persze paradox módon a fenti mondatomról az előbb írtam le, hogy ne hidd el. Miről is szól tehát az egész?

Arról, hogy fontos az, hogy saját képedre formálj minden olyan gondolatot, amely életedre hatással lehet. Itt gondolok például a média, az internet – egyre sötétebb – világára, vagy a fogyasztói társadalom öngerjesztő folyamataira, amelyeknek sokszor érdeke, hogy mind másolatok legyünk csupán. Egy elnyomott tudatállapot, amelyben minden és mindenki befolyásolható.

Sok évvel ezelőtt előfordult az, hogy a moziban 1-1 képkocka idejére felvillant egy ismert üdítőgyártó logója. Ezt az emberi szem észre sem vette, de valahogy az agyunk tudatalattija mégis érzékelte, és a moziból kijőve sokuknak vágyuk ébredt az üdítő iránt. Befolyásolás, befolyásolás.

Mostanra jutottam el oda, hogy azt érzem, hogy az én szerepem a blog írásával nem befolyásoló, véleményformáló szerep, hanem – ahogy egyszer hallottam mástól, és megtetszett a szófordulat – a “szemét angyal” szerepe. Hiszen eszem ágában sincs befolyásolni más életét, mert a legelső bejegyzésemben is kifejtettem, hogy saját magam megismeréséről szól mindez. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy valamilyen érzést, ellenérzést kivált minden legépelt sor. Így bárki, aki elolvassa, valamennyire magára ismer bizonyos élethelyzeteket tekintve, és jó esetben saját döntése által jut el oda, hogy átgondolja mindazt, amit leírtam, vagy éppen változtat bizonyos dolgokon. Vagy éppen elolvasva semmivel sem ért egyet, ami viszont ismét egy lehetőség saját maga számára, ami megint az ő dolga, hogy mit kezd vele.

És az az igazság, hogy minél többet fontolgatom ezt a szerepet, egyre jobban tetszik, és azt hiszem, hogy kihívás lenne számomra is, hogy mindezt becsülettel, lelkesedéssel, felelősséggel és alázattal folytassam tovább. Ehhez a bátorságot pedig onnan veszem, hogy olyan külső hatások, megerősítések érkeznek felém, amelyek miatt tudom, hogy megyek egyenesen előre, követem magam és a mindenség természetét. Köszönöm tehát az eddigi megerősítést, bizalmat, sok erőt ad mindez.

Ne hidd el tehát feltétel nélkül azt, ami körülötted történik. Lehet, hogy az ókori bölcsek teljesen más korban éltek, de talán az emberi problémák, és az igazán fontos kérdések természete nem változik, és minden gondolatukban van igazság, amelyet saját magunk képére formálva épülhetünk.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s