Valami újat kezdek

Ekkor:

A napokban bukkantam rá egy rövid videóra, amiben egy amerikai férfi mesélt arról, hogy mennyire megváltozott az élete azóta, amióta 1-1 hónapra kipróbál valami újat az életében. Azóta lefogyott, rengeteget sportol, és hegyet mászik. Mindemellett pedig kitart a 30 napos újdonságok mellett. Nagyon megtetszett az ötlet, de picit módosítottam rajta, hogy a saját személyiségemhez jobban illeszkedjen.

Én ugyanis szeretek hosszú távban gondolkodni, és általában a legtöbb dologgal kapcsolatban az a hozzáállásom, hogyha elkezdem, és energiát fektetek bele, akkor azt igyekszem minél tovább megtartani. Nem szeretném felsorolni, hogy mennyi értékes tevékenységgel gazdagodott az életem csak azáltal, hogy kitartok az újabb és újabb szokások mellett, inkább csak hangsúlyoznám, hogy nagyon élvezem mindezt. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet végtelen új tevékenységet végtelen ideig folytatni, de megtalálva a kellő egyensúlyt mégis változatossá tehetőek a mindennapok. Élesen él bennem egy gimnáziumi emlék, amikor az osztálytársam sokunkat autókhoz hasonlított, és mindenkiről elmondta, hogy ő miért az, ami. Az akkor elmondottak teljesen illettek rám, és illenek rám azóta is, és tükrözi a hitvallásomat. Azt mondta, hogy Volkswagen Passat vagyok. Az indoklása pedig ez volt: sok dologban jó, de sosem lesz a legjobb. Akár sértőnek is vehettem volna, de nem tettem, mert igaz az, hogy fontosabb számomra az, hogy inkább több dologban legyek jó, mint kevésben esetleg a legjobb.

“Az egyetlen állandó a változás maga.” Hérakleitosz

Hogy miért is jó mindez? Azt hiszem, hogy tudat alatt már nagyon kicsi koromban rájöttem erre. Viszont mostanra tudom igazán megfogalmazni. Ugyanis óvodában kipróbáltam egyszer pár percre, milyen lehet unatkozni, de nagyon hamar rájöttem, hogy ahhoz nekem nincs kedvem. És ezt azóta is próbálom tartani, így unatkozás helyett inkább kitalálok új dolgokat. Egy része valójában hasznos, egy része lemorzsolódik, de ez biztosan így van rendjén. Szerencsére tehát bátran állíthatom, hogy sosem unatkozom. Félreértés ne essék, ez nem jelent állandó “pörgést”. Sőt. Adott esetben a saját gondolataimban való mély elmerülés is hozzátartozik. Számomra inkább az a lényeg, hogy minden ilyen perc tartalmas, és érdekes legyen.

Magammal töltöm a legtöbb időt. Igazából minden időben magammal (is) vagyok. Mint mindenki. Így az a minimum, hogy nem untatom saját magamat olyan dolgokkal, amik unalmasak. Ez felszabadító érzés, hiszen nyugodtan hajtom álomra a fejem nap, mint nap abban a tudatban, hogy értékesen telt el minden perc. Hogyan lehetséges ez, hogy a hivatásban – szándékosan nem a munka szót használtam, mert a hivatás sokkal szebb szó – vagy a szabadidőben sincs unalom? Hiszek abban, hogy sokkal jobban múlik a saját hozzáállásunkon, gondolatainkon, mint a külső környezet bármely egyéb tényezőjén. Szerencsés volnék? Tudatos? Mindkettő? Igazából csak mindig feltalálom magam, mert ki mondja, hogy egy munkahelyen nincs helye humornak, játéknak, vagy épp a szabadidőben komolyabb, professzionálisabb dolgoknak? Én tudatosan úgy alakítottam mindkettőt, hogy alkalmat adnak az újdonságot kipróbálásához, fenntartásához.

Persze a látott videó engem is ösznönzött valami új bevezetésére, és mint már említettem, nem csak 1 hónapig szeretném fenntartani. Sőt, rögtön hármat választottam, hogy a test, a szellem és a lélek is épüljön.

  • Test: letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra, amely segít, hogy előre meghatározott edzésterv szerint pár hét alatt eljussak oda, hogy 100 fekvőtámaszt megcsináljak egyben. Mivel most kezdtem ezért alacsony számmal indul, de fokozatosan növekszik, figyelembe véve a pihenőnapokat is.
  • Szellem: már az egyetem alatt is érdekelt a tőzsde, de valahogy sosem kerültem közel hozzá. Most viszont elhatároztam, hogy aktívan tanulok róla szakirodalom, videók, oktatóanyagok, tréningek és gyakorlati példák segítségével. Sokan azt gondolják, hogy a tőzsde egy szerencsejáték. Én inkább művészetnek látom, ami természetesen kockázatokat rejt magában. De mindez tanulható.
  • Lélek: a nap végére az ember elfárad. Ilyenkor fontos lehet arra időt szakítani, hogy picit lelassítsunk, és kiürítsük agyunk, lelkünk porzsákját. Találtam egy kiváló alkalmazást (nem a reklám helye, de úgy hívják: Sway), amihez csak a telefonra és egy fülhallgatóra van szükség. Lágy zene és instrukciók segítenek abban, hogy a nap végén 10-15 percre kilépjek a való világból. Az egész lassú mozgásra épül, és a telefon érzékeli, hogy mikor haladunk lassan vagy gyorsan. Én a lakásban szoktam fel s alá járkálni, miközben teljesen átadom magam az instukcióknak. És valóban 15 perc után “kitisztultnak” érzem magam.

Miért gondolom jónak a videóban elhangzott tanácsokat? Mert sosem tudjuk, hogy adott életszakaszban mi okoz igazán örömöt, elégedettséget. Amíg nem próbáljuk ki, nem tudjuk meg. És megadja azt a szabadságot, hogy feladjunk olyan dolgokat, amik mégsem állnak hozzánk közel.

Nekem sok erőt ad az, hogy tudom, minden pillanatban találok olyat, ami színessé, változatossá teszi a perceimet. Örülök tehát, hogy rábukkantam erre a videóra, és új löketet kaptam arra, hogy valami újat kezdjek. Ezért pedig hálás vagyok.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s