Fanatizál?

Ekkor:

A napokban egy barátommal beszélgettem egy pohár bor mellett, és előkerült a pozitív gondolkodás, mint témakör. Ennek nagyon örültem, hiszen ez nagyon fontos területévé vált az életemnek, és úgy gondolom, hogy sok olyan gondolatot sikerült már beépítenem a mindennapokba, amik azóta is hatékonyan fejtik ki hatásukat. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy előfordult, hogy a környezetem elutasítóan nyilatkozott – ezáltal közvetve rólam is – ennek a felfogásnak a magyarországi “helytartójáról”, Szabó Péterről. Aki nem mellesleg Brian Tracy szerint is a világ egyik legjobb motivációs előadója. Péter rengeteg támadást kap a médiában, és a hazai társadalomra jellemzően szélsőségesen megosztja az emberek véleményét. Ahogy ő sem, én sem foglalkozom az ilyen jellegű támadásokkal, mert megtanultam, hogy pontosan miért is történik mindez, és azt is megtanultam, hogyan fogadjam/engedjem el.

Félreértés ne essék, a pozitív gondolkodás nem a negatív tagadásáról szól. Én biztos vagyok abban, hogy a negatív élményeket is meg kell élni, ilyenkor hagyni kell, hogy benne legyünk kicsit, mert utána sokkal könnyebb feldolgozni. Részben azáltal is, hogy a gondolkodásunkat, és a dolgokról alkotott képeinket alakítjuk megfelelően.

Visszatérve a beszélgetéshez, előkerült az, hogy ez a fajta gondolkodás, és Péter módszerei kissé fanatizálnak. Nehéz ezt a szót értelmezni ebben a kontextusban, mert azt pontosan értem, hogy egy terrorszervezet fanatizmusa mit jelent, ugyanakkor a pozitív gondolkodás azon túl, hogy senkinek nem árt, sokkal több olyan értékhez és élményhez nyújt belépőt, amihez egyébként sosem nyújtott volna. Nálam a fanatizálás főként feltétel nélküli elfogadást jelent. Én viszont nem gondolom, hogy Péternek ez a célja. Maga is hangsúlyozza, hogy ő nem mondja meg az utat, azon magunknak kell elindulnunk. Ő csak eszközöket és motivációt szeretne mindehhez adni annak, aki saját belátása alapján úgy dönt, hogy szüksége van rá. Az általa – amelyek sok esetben komoly pszichológiai kutatásokon alapulnak – kínált módszerekben az a jó, hogy működnek. Mindenkinél? Biztosan nem. Mert aki pesszimistán áll hozzá, biztosan nem éri el azt a hatásfokot.

Nem állítom, hogy minden mondata minden esetben igaz. De erre pedig korábbi bejegyzésemet tudom ajánlani: Ne hidd el. Nincsen egyetlen aranyszabály, és az út is küzdelmes. Szerencsére. Ez az izgalmas benne. Túladagolható lenne a boldogság, a siker, az elégedettség? Fanatizmus-e az, ha valaki mindebben hisz, és nap, mint nap kemény munkával tesz is érte?

Ambrus Attiláról filmet forgattak, emiatt ő is rengeteg támadást kapott. Elmondta, hogy habár az ítéletnek megfelelően letöltötte büntetését, és sikeresnek mondható vállalkozásba kezdett, a közvélemény számára ugyanúgy egy szélsőségesen megosztó személyiség maradt. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy attól függetlenül, hogy valaki egy bűncselekmény – szándékosan nem alkotok véleményt az akkori tetteiről – elkövetése után sikeresen kezdi újra életét, és próbál visszailleszkedni a társadalomba, vagy épp valaki más, aki önerőből sikeres lett eleve támadásoknak, ellenérzéseknek van kitéve.

Visszatérve az eredeti kérdéshez tehát, fanatizmus-e az, ha valaki nyitott szemmel és füllel van a világ dolgai iránt, és meghallva a megfelelő tanításokat a megfelelő emberektől, építi, fejleszti magát, halad előre? És persze mindenkinek adott a jog, hogy véleményt alkosson, másképp lásson dolgokat. Ez végeredményben építő vitákat eredményezhet. Én a magam nevében csak annyit tudok nyilatkozni, hogy nálam a Péter által tanított módszerek működnek, és büszkén alkalmazom őket. És szerencsére sokan, és egyre többen vagyunk így. Persze nem állítom, hogy ő az egyetlen ember, aki hasznos gondolatokat ad át. Végülis az élet, a tudás megszerzése is egy befektetés, így ebben az esetben is diverzifikálni kell a portfóliót, hogy több lábon álljunk.

De ha valaki szerint mégis fanatikus lennék, mert ma már pozitívan állok a dolgokhoz, akkor legyen. Vállalom ezt a címkét is. Lényegében az egész úgyis saját magam megismeréséről szól, így fogalmaztam meg legelső bejegyzésemben:

“De bármi is jön elő, azzal az elsődleges célom, hogy magamat jobban megismerjem, ezáltal pedig fejlesszem. Ugyanakkor az a szándékom, hogy te, mint Olvasó magadat is jobban megismerd. Persze csak akkor, ha szeretnéd. A választás természetesen a tiéd.”

Tisztelettel:

Tom Newgie

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s