Már csak pár nap van hátra Karácsonyig, így úgy érzem, most jött el az idő arra, hogy kifejezzem végtelen tiszteletemet és hálámat feléd. Majdnem egy éve indítottam útjára a blogot azzal az elsődleges céllal, hogy magamat jobban megismerjem. Ugyanakkor a kezdetektől célom volt az is, hogy a saját utamat járva másoknak is motivációt, segítséget, útmutatást, tanácsot, példát, vagy épp ellenpéldát mutassak. Persze nem azért, mert óriási tapasztalattal, bölcsességgel rendelkezem, de hiszek abban, hogy az ember kellő tudatossággal képes tanulni, fejlődni mások történetei által is. Be kell vallanom, hogy sokkal jobban élvezem mindezt, mint ahogy azt a kezdetekben gondoltam.

A közel egy év során tisztult a vízióm, küldetésem is, de pontosan tudom, hogy hosszú még az út. De óriási bátorítást jelent az, hogy látom, napról napra, hétről hétre megtisztelsz a figyelmeddel. Ennek nagyon örülök, és annak különösen, ha nem értesz egyet azzal, amit mondok, gondolok. Hiszen akkor az én szerepem a szikra szerepe, ami gondolatok sokaságát indítja útjára benned, és felépít egyfajta önállóságot, tudatosságot a saját életedben is. Ami manapság különösen fontos, azért, hogy egyénként gondolkodó, tudatos polgárok legyünk. Ugyanis számos fronton zajlik a “háború”, de elménkkel tudjuk biztosítani a biztonságot, nyugalmat. Ezért hiszek én annyira a tudat, a gondolkodás, a lélek fejlesztésében.

Hálával tartozom, mert közvetve és közvetenül is kapok visszajelzéseket, ami erőt, inspirációt ad az egyéni vagy épp a közös történeteink megismeréséhez. Imádok írni, mert számomra erős tartalommal bír minden legépelt betű, és mivel támogató, lelkes közönségre találtak a bejegyzéseim, ezért legjobb tudásom szerint igyekszem fenntartani azt a fajta értékrendet, amelyet magam is képviselek. Tele vagyok tervekkel, témákkal, ötletekkel a jövőt illetően, ugyanakkor a december hátralevő részét pihenéssel, feltöltődéssel, és sok-sok olvasással szeretném tölteni. Ezért megeshet, hogy ez az idei utolsó bejegyzés, de közel sem biztos. Mert bármikor szembe jöhet egy olyan téma, amit érdemesnek tartok kibontani.

Hálával tartozom, mert hétről hétre magamhoz, és hozzád szólhatok. Ugyanakkor most arra bíztatlak, hogy állj meg egy pillanatra, lassíts le, gondold át az egész évet, és pihenj meg a Karácsony meghittségében, nyugalmában. A hangulat megteremtéséhez nincs szükség drága ajándékokra, idegeskedésre, kapkodásra, temérdek ételre, amely végül kidobásra kerül. Ugyanakkor szükség van a család összetartó, meghitt erejére, a közös ünneplésre, a boldog együttlétre, és az év hátralevő részében néhány óra énidőre is. Menj ki a szabadba, sétálj, olvass, nevess, énekelj, táncolj, lazíts, aludj, pihenj, örülj, szeress. És elsőre biztosan azt gondolod, hogy ez mind evidens. De valahogy mégis a karácsonyfa díszítésének kihívásai közepette, vagy az odaégett rántotthús miatt könnyen felemeled a hangod, ahelyett, hogy legyintenél egyet, és folytatnád tovább a “boldog örülést”.

Csodálatos világban élünk, csodálatos emberek vesznek minket körül, és csodálatos mindaz, ahogy egy közösség tagjaként mennyire értékesek vagyunk. Számtalan lehetőség áll előttünk, csak nyitott szemmel kell járnunk. Meg kell tanulnunk hálásnak lenni az apró dolgokért is, amit kiválóan lehet gyakorolni az év utolsó napjaiban.

Hálával tartozom. Magamnak, s neked. Hálával.

“Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Antoine de Saint-Exupéry

Nagyon boldog Karácsonyt, meghitt ünneplést kívánok! Ha idén már nem is, de 2018 elején biztosan talákozunk!

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok