Koffeinmentes kávémat kókusztejjel készítettem el, és épp annyi nádcukrot tettem bele, hogy a kávé kesernyés íze, valamint a cukor édeskés harmóniája találkozzék. Teljesen megnyugtató érzés egy hosszú téli estén üldögélni a forró bögrét szorongatva. A karácsonyfa váltakozó izzóját figyeltem, és annyira belefeledkeztem a történésekbe, hogy percekkel később eszméltem csak rá, hogy teljesen áthatott a belső béke. Abban a pillanatban felpattantam, hogy elinduljak a fenyő felé, és orrommal megérezzem a fenyő karakteres – és általam annyira kedvelt – illatát.

Amint közelebb hajoltam, orrom receptorai működésbe léptek, és a kellemes fenyőillat hatására hirtelen átfutott rajtam egy nosztalgikus érzés. Ezt az illatot ugyanis az emlékezetem az ünnepekhez köti, és ezek az emlékek láncreakcióként robbantak elő elmém tudatalattijából. Olyan gyorsasággal, olyan könnyedséggel, hogy szinte már mámorító volt ráébredni, hogy mennyi szép emlék lapul meg arra várva, hogy a megfelelő katalizátor előhozza.

Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy a szagláshoz kapcsolódó emlékeink milyen könnyen előhozhatók csupán azáltal, hogy újra érezzük azt az illatot, amit régi-régi emlékhez, emlékekhez kötünk.

Emiatt is érdekes az, hogy a tudományban is csak az elmúlt időszakban kaptak hangsúlyt a szagláshoz kapcsolódó érzékszervi kutatások. Pedig a tapintáshoz, sőt még a látáshoz képest is összetett folyamatról van szó. A természet valamiért úgy döntött, hogy szaglásunkat ebben a jelenlegi szintben határozza meg, és inkább a kutyáknak adja a 300-szor erősebb orrot. Erősség ide, erősség oda, vitathatatlan, hogy memóriánk szoros összeköttetésben áll a szaglásunkkal, és az általam is tapasztalt nosztalgikus emlékképek előkerülése is ennek a jelenségnek tudható be.

“Korunk egy láthatatlan táblát függesztett fölénk, melyen az áll, hogy Nosztalgiázni Tilos, csak vásárolni szabad, fogyasztani és újabb és újabb termékekre vágyakozni, de én nem tudok arról leszokni, hogy lássam és megkönnyezzem azt, ami már nincs, hogy felidézzem és a szavak gyémántkerekébe foglaljam azt, ami már eltűnt…” Bödőcs Tibor

Érdekes továbbá, hogy a hangokra, színekre megfelelő szavaink vannak, de igazán az illatokat nehéz egy egységes fogalomrendszerbe sorolni. Kivételt képeznek talán azok a foglalkozások, ahol az orr a legfőbb “munkaeszköz”. Nem csoda tehát, hogy egy parfümőr az átlagember által felismert illatok többszörösét képes azonosítani.

Hasonlót tapasztalok egy-egy balatoni utazás során is, amikor a lángos, a hullámzó Balaton, és a kókuszos naptej elegyéből adódó illatfelhő lepi el a strandot, amely azonnal előhozza az eddigi életem ott eltöltött csodaszép perceinek emlékét. Sőt, bizonyára te is tapasztaltad már, hogy egy idősebb lakásban, ahol régi bútorok kaptak helyet, úgy érzed, mintha a nagyszülő, dédszülő lakásában játszanál gyerekként.

Meglepő, és kissé furcsa is az, hogy az orrunk és a memóriánk ilyen hatékony szinkronban képes együttműködni annak érdekében, hogy az emlékeinket megfelelő helyen és időben tudjuk előhívni. Abban biztos vagyok, hogy ez a módszer számos elfeledettnek hitt emlékképet képes újra életre kelteni. Bízom abban, hogy mindez tudatossággal elraktározható, így a forró kókusztejes kávé enyhe nádcukorral egy olyan illathatássá válik, ami az ünnepi meghittségből fakadó belső béke képét testesíti majd meg.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok