Sok éve élek a fővárosban, és szeretem. Különös nyüzsgése mindig elkápráztat, és már egy ideje felismertem, hogy a túlzsúfolt helyeken túl számtalan eldugott, nyugodt hely található benne. Pontosan ezért szeretek sétálni a városban, mert ilyenkor fedezem fel azokat az újdonságokat, amikről előtte nem is tudtam.

Sokszor tudatosan választom a gyaloglást a tömegközlekedés helyett, néha pedig csak úgy alakul. A mai napon sem volt ez másképp, a nem közlekedő metró pótlásából adódóan szívesebben választottam 2-3 megálló erejéig a gyaloglást, mint a pótlóbuszt. Egyrészt szeretem a hétvégi hangulatot, másrészt kellemes őszies, napos időjárás volt, ami alkalmat adott minderre. Haramadrészt az elintézendő teendőim is hozzásegítettek ahhoz, hogy még a tervezettnél is többet gyalogoljak (könnyen így járhat az ember, ha nem értesül egy úticél rendkívüli zárvatartásáról).

“Jobb, ha séta közben eltévedsz, mint ha el sem indultál volna.” James Grover Thurber

A megtett közel 11 km varázslatos módon feltöltött, és már akkor elhatároztam, hogy a mai sétámról szeretnék beszámolni. Azonban eddig nem mondtam el, hogy mi is a pontos oka ennek. Ha az előbbiek alapján nem lenne hangsúlyos az, hogy mennyire szeretek sétálni, akkor most is leírom. Szeretek sétálni. Hogyha ezt egyedül – mint ma is – teszem, akkor számtalan dolog szokott eszembe jutni. Ezek egyfajta kreatív ötletfoszlányok. Van, hogy meg kell állnom egy percre, és lejegyezni azokat a gondolatokat, amik eszembe jutnak. Ez lehet munkával, zenével, könyvekkel, bármi egyébbel kapcsolatos, de a mai éppen más témájú volt.

Már egy ideje gondolkodom egy dolgon, amivel szeretném a blogot egy következő szintre emelni. A végeleges koncepció azonban nem volt meg a fejemben. Egészen mostanáig. Ugyanis a mostani séta alkalmával, anélkül, hogy tudatosan készültem volna rá, kikristályosodott mindez. Tudom, nem szép dolog, hogy felhoztam egy témát, és végül annyit mondok róla, hogy egyelőre többet nem árulok el. Ugyanakkor, ha minden előkészület rendben zajlik, akkor hamarosan kiderül, hogy mi is az az újítás, amivel rendszeresen szeretném színesíteni a blogot. Az biztos, hogy ennek a mostani leírása hozzásegít ahhoz, hogy még jobban motiválva érezzem magam, és kezdjek bele.

A város ma nyugodt volt, mint amit az alábbi zene is sugall:

Jelen bejegyzésemmel azt szerettem volna tehát hangsúlyozni, hogy milyen hasznos tud lenni néha egy könnyed séta, ahol az elme csak úgy sziporkázik, nem mellesleg pedig minden porcikát kellemesen átmozgat. Én imádom ezeket a pillanatokat, ezért amikor csak tehetem, a sétát választom más közelekdési lehetőségek helyett. A meglepetéssel pedig hamarosan jelentkezem!

Tisztelettel:

Tom Newgie