Imádom a jó könyveket. Az olyanokat, amiket alig lehet letenni, vagy éppen, ha megtettem, azt várom, hogy mikor olvashatom újra. Hosszú idő kell ahhoz, hogy az ember jó érzékkel megtalálja a jó olvasmányokat, de talán a legjobb mód, ha ajánlás útján kerül a kezünk közé egy. Ezúttal is így történt, gyorsan engedtem a “neked biztosan tetszeni fog” kampánynak, és azonnal megvásároltam elektronikus formában.

A könyvet Meik Wiking írta, címe pedig Hygge. Ő abban a dán kutatóintézetben dolgozik, ami a boldogságot kutatja. Az alap koncepció már az első mondatnál megtetszett, és már most leszögezném, hogy hatalmas rajongásom övezi a művet. Túl sok információt nem szeretnék megosztani, hátha te is kedvet kapsz, és elolvasod.

Az egész hátterét az adja, hogy évről évre készítenek olyan nemzetközi felméréseket, amelyekben azt vizsgálják, hogy melyek a legboldogabb nemzetek. Pár éve már létezik a rangsor, és valamennyi időszakban Dánia előkelő helyet foglal el a képzeletbeli dobogón. Legtöbbször annak legfelső fokán. És persze vitathatatlan, hogy a boldogság elég nehezen megfogható fogalom, és szubjektív a mérése is, de kissé hanyag statisztikai hozzáálással fogadjuk el, hogy olyan módszertant alakítottak ki, amely mégis rangsorolni tudja a nemzeteket. Engem nem is elsősorban ez foglalkoztatott, hanem a mögöttes tartalom. A dolog azon része, amely gyakorlati példákkal szemléltetve mutatja be, hogy miért nevezhetjők méltán Dániát a boldogság egyik epicentrumának.

Hogy lehet tehát, hogy a dánok a legboldogabb nemzet? Mit csinálnak másképp? Mit nem tesznek soha? Mit tesznek sűrűn? Másképp gondolkodnak? Ilyen, és hasonló kérdések merültek fel bennem, és szerencsére az olvasás során maximálisan választ – sőt mi több, motivációt – kaptam mindenre.

A ‘hygge’ szó nehezen lefordítható, mert számos jelentése van, de talán a legjobban azt a hangulatot fogja meg, amiről ez az egész szól: a jelen pillanatának maximális kihasználása úgy, hogy abból a lehető legpozitívabb, legboldogabb módon kerül ki az egyén. Egy példán keresztül ez annyit jelent, hogy kint tombol a hóvihar (náluk az év felében van csapadék), a szobában pedig egy 4-6 fős baráti társaság beszélget, miközben forralt bort isznak a félhomályos, gyertyákkal megvilágított, fabútorokkal tarkított szobában, ahol a kandallóban idillien pattog a tűz. Nos, ezt a helyzetet például úgy írják le, hogy ez ‘hygge’ (ejtsd: hügge).

„A hygge egyfajta kollektív létezési mód, amelynek lényege, hogy törődjünk másokkal és önmagunkkal.” Meik Wiking

A könyv különböző témakörökre osztva tárgyalja a dán hétköznapokat, úgy, mint világítás, – azóta magam is vásároltam számtalan gyertyát, mert nagyon hangulatos a téli estéken – ételek (receptekkel), lakberendezés. És évszakokra bontva ajánlásokat is megfogalmaz, amelyek valamennyi nemzet, valamennyi éghajlati övére testreszabhatóak.

Összességében tehát egy széles spektrumot lefedő, gyakorlati, olvasmányos, képekkel tarkított kézikönyvhöz tudnám hasonlítani, amit kellő nyitottsággal olvasva bárki alkalmazhat, nem kell ahhoz Dániában élni. Sokszor olyan evidenciákat fogalmaz meg, amik sajnos a rohanó ember eszébe sem jutnak. Az egészből az a jó hír, hogy a boldogság tanulható, a ‘hygge’ hangulat pár trükk, változtatás segítségével megteremthető, amihez egy nyugodt, harmonikusan berendezett otthon adja a legbiztosabb alapot.

Ha már csak annyit teszel, hogy meggyújtasz egy gyertyát, miközben pároddal az ablakpárkányon egy puha pokrócon ülve szürcsölitek a meleg, gyümölcsös teát, akkor magad is megtapasztalod a ‘hygge’ érzést. Azt pedig döntsd el te, hogy ez a kellemes hangulat ér-e annyit, hogy picit utánaolvass, hogy egyszerű, és olcsó ötletekkel hogyan építhető ez be a mindennapokba is. Tudod mit?! Főzök is egy teát, és a sötét estében kinézek az ablakon, hátha lekacsint rám a Hold (vagy egy űrhajós).

Tisztelettel:

Tom Newgie