Minden bizonnyal sokszor érezted azt, hogy olyan dolgokat teszel, olyan kezdeményezésekben veszel részt, olyan ötletekkel állsz elő, amik alapjában segítenek, jobbá tesznek egy közeget. Nevezhetjük ezt empátiának, társadalmi felelősségvállalásnak, kedvességnek, alapvető emberi normának, a lényeg mégis az, hogy mindez csodálatos dolog. Egy személyes példa erre az a levél, amit az adóm felajánlott 1%-a után kaptam attól a szervezettől, akiknek az összeget szántam. Kedves gesztus tőlük, és tudom, hogy nem sok, de mégis jót tettem a köz érdekében. Számos példát tudna mindenki felsorolni a mindennapokból, és a tett fontosságát is csak megerősíti az a pozitív érzés, amit közben, vagy utána tapasztalunk.

Sokszor vagyunk tehát mi a világért, olyan cselekedeteket hajtunk végre, amik erősítik a társadalomhoz való tartozásunkat. Jó esetben pedig nem várunk azonnali ellentételezést. A másik oldal azonban legalább annyira izgalmas. Amikor a világ van érted. Erről szeretnék most írni, mert felsorakozott bennem pár mondat, amit ily módon szeretnék megosztani.

Egy ideje rendszeresen átjár ez a fajta érzés, az, hogy a világ értem is tesz, sokszor különösebb indok nélkül. Tehát a képlet visszafelé is működik, ő is tesz értünk úgy, hogy nem vár feltétlenül ellentételezést. Szinte olyan ez, mint egy erős flow, ami habár hullámzó intenzitású, de mindig visszaemel, és fent is tart, éreztetve, hogy most ez neked jár. Azt hiszem, megfejtettem ennek a személyes jelentőségét, és okát. Csíkszentmihályi Mihály is elmondja nagysikerű könyvében, hogy lehetséges a flow érzést átélni nap, mint nap. Persze ehhez azt kell tennünk, amit igazán szeretünk, amiben kihívásokkal, lehetőségekkel, és sikerélményekkel is találkozunk.

Ami viszont a legtöbbet segít, és az egész érzés okát adja, az abban az elültetett türelemben és kitartásban van, amit az ember az önfejlesztésbe, a pozitív gondolkodásba fektet. Ha az ember fogyni szeretne, holnap már 10 kiló mínuszt szeretne, ha az ember több pénzt szeretne keresni, holnap már 5-ször annyit remél, ha az ember célokat tűz ki, holnap teljesíteni szeretné. Nincs ez így jól, nincs meg benne a türelem, az alázat, a kitartás. Szokták mondani viccesen (avagy teljesen komolyan), hogy a hirtelen sikerhez is 10 év kell. De ha az időhorizontot nem is vesszük figyelembe, akkor is fontos, hogy időre van szükség ahhoz, hogy minden gondolatformálás beépüljön a mindennapi életbe.

“Előbb magadba mélyedj, s ha önmagad nem érted, ne kínozz mást se folyton.” Johann Wolfgang von Goethe

És úgy vélem, hogy ez az energiatömeg bontja rügyeit most az én életemben. Annak ellenére, hogy a környezetemben különösebb változás nem történt, mégis másképp élem meg a körülöttem történő eseményeket, mert a gondolkodásom formálódik. Lehetőségeket látok probléma helyett, tudom, hogy az élet csak olyan terhet tesz rám, amit biztosan meg tudok oldani, így nem félek az új, ismeretlen dolgoktól. Gondolkodásban sokat változtam, és egyre több pozitív hatását érzem ennek. Például azt, hogy a világ is tesz értem, visszajelzéseket, sikerélményeket, újabb lehetőségeket kínál, összeköti az ismeretlen pontokat helyettem, ezáltal pedig felszállópályákat biztosít az emelkedéshez. És igen, van, hogy egy-egy korábban leírt gondolat gyakorlati megvalósítása kezdetben saját magam számára is nehéz, de egyre biztosabban tudom, hogy működik. Idővel. Talán ez az egyik kulcs. A másik pedig az állandó tanulás, ami hajt előre. Ők a várakozó állásban ülő könyvek, várják, hogy a lapok közé csapjak:

Jó érzés az, amikor minden rendben van. Ez nem jelenti a jobbra való nem törekvést, ez inkább azt jelenti, hogy a jelenben élve elfogadjuk, hogy a történéseknek van egy erős oka, és elfogajuk azt is, hogy ezt az okot saját magunknak nem mindig szükséges érteni, tudni. Ha ezt eléred, hidd el, a világ is tesz érted. Nem is keveset!

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok