Egy ködös, borongós, szombati napon érkeztem, és ahogy a reptérről induló busz egyre csak haladt a város belseje felé, úgy erősödött bennem egy furcsa, kétes érzés. A hajnali utazás fáradtságától függetlenül egy olyan gondolat kerített hatalmába, ami nem fordult még elő sosem akkor, amikor először látogattam egy idegen országba. Most valahogy mégis az volt az első benyomásom, hogy ez az ország az elvárásaimhoz képest negatív értelemben más.

Szerencsére pár óra telt csak el, és hirtelen átfordult ez az érzés, olyannyira, hogy a kezdeti kiábrándultság szinte szerelemmé alakult. Nem tudom, mi okozhatta a bizonytalanságot, előfordulhat, hogy a borongós időjárás, a fáradtság, és a túlzott kíváncsiság elegye akart becsapni, és hamis pályára kényszeríteni. Végül nem hagytam magam.

“Ritkán kötök ott ki, ahová menni szándékoztam, de gyakran ott találom magam, ahol szükség van a jelenlétemre.” Douglas Adams

Luxemburgról annyit érdemes tudni, hogy GDP/fő tekintetében a világ egyik leggazdagabb országa, 600,000 fős lakossága a 2,600 négyzetkilométeres területecskén oszlik el. A gazdaság motorját a szolgáltatói szektor adja, a fővárosban sétálva bankok, biztosítók irodaházai emelkednek az amúgy nem túl magas épületek fölé.

Az elmúlt utazásaim során új “stratégiát” kezdtem alkalmazni, és azon túl, hogy a kihagyhatatlan látványosságokat megnézem, igyekszem felderíteni azokat a területeket, amelyek nem hemzsegnek a turistáktól. Kisebb, kertvárosi utcák, elhagyott parkok, amelyek jobban segítenek megérteni azt, hogyan élnek itt a helyiek. Ezt pedig úgy tudom a leghatékonyabban megtenni, hogy a felkapott tömegközlekedési utak helyett inkább gyalog fedezem fel a környéket. Ilyenkor 10-15, sőt, néha 25 kilométert is lesétálok egy nap. Viszont a nap végére azon túl, hogy kellemesen elfáradok, olyan élményekkel is gazdagodok, amelyeket a belvárosi utcák – és boltok – biztosan nem tudnak nyújtani.

Luxemburgban olyan erős a hagyományos építészet tisztelete, hogy még a modern irodaházak sem veszik el a figyelmet minderről. Bevallom, nekem ez nagyon tetszik, mert legtöbbször a kívül tornyos épületek egy high-tech belsőépítészetet rejtenek. A boltban, az utcán, a szolgáltatói területeken az emberek kedvesek, közlekedésük nyugodt, udvarias. Alapvetően franciául szólítanak meg, de egyáltalán nem jelent gondot számukra angolul válaszolni.

A főváros nem hemzseg a klasszikus útikönyvben található látnivalóktól, de pont ez az érdekes benne. Mert így lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy maga fedezze fel a parkokat, kis utcákat, régi épületeket, múzeumokat. Természetesen meghagyom a városnak azt a jogot, hogy elutasítsa véleményemet, hiszen pár nap tapasztalata mindössze az enyém, viszont abban biztos vagyok, hogy vissza fogok térni tavaszi vagy nyári időjárásban is.

Rengeteg mondanivaló vár felfedezésre a városban, amelynek én csupán egy kis szeletét ismerhettem meg, ezért nem is szaporítom tovább a szót, álljon itt egy rövid videó minderről:

U.I: ezennel elárulom, hogy a tegnapi + hírmondó hátterét tehát Luxemburg adta, így az e-mailen való további tippelés lehetőségét lezárom!

Tisztelettel:

Tom Newgie