Érdekes ez az egész jelenség, mert az elmúlt években indult el, és olyan furcsa képződményeket produkál, ami próbára teszi az emberi bioritmust. Globális felmelegedés, a Föld természetes válaszreakciója, emberi pusztítás? Úgy tűnik, hogy a tudományban is óriási megosztottság van jelen.

Gyakorlati szempontból mi is történt? Hőség nyáron, enyhe telek, azonban pár napra előálló extrém, az évszaknak meg nem felelő jegyekkel fűszerezve. Hőmérsékleti rekordok dőlnek meg mind a pozitív, mind a negatív tartományban.

A napokban tapasztalható intenzív havazás, sarkvidéki, száraz hideg után hirtelen kisütött a nap, és minden olvadásnak indult. Mindez március idusán. Vagy gondoljunk csak vissza az évekkel ezelőtti március 15-ei havazásra, ami szó szerint megbénította főként az ország nyugati részét. A kalandvágyó emberek örülnek az extrém napoknak, és van benne valami titkos báj. Ameddig persze az ember biztonságban érzi magát, és nem elszenvedője – anyagi vagy akár lelki értelemben – a történteknek.

Igenám, de az éghajlati övek kialakulása hosszú folyamat volt, és az ott élő nemzetek évtizedek, esetleg évszázadok alatt alkalmazkodtak az adott sajátosságokhoz. Tudták, hogyan követik egymást az évszakok, életmódjukat, szokásaikat ennek megfelelően alakították ki. Most pedig úgy tűnhet, hogy ezek egyensúlya felborulni látszik. És persze, régen is voltak aszályok, viharok, elpusztult adott esetben az egész évi termés, ugyanakkor napjainkban szinte borítékolható egy olyan hatalmas nyári jégeső, ami óriási pusztításokat okozhat.

Az emberi bioritmus is megzavarodik, hiszen a 12 fokos téli időt követő -12 fokos tavaszi időben lehetetlen gyorsan alkalmazkodni. A közép-európai társadalmak felkészültek a hideg télre, a kellemes tavaszra, a meleg (de nem forró) nyárra, és a csapadékos, enyhe őszre. Mégis mostanában úgy tűnik, hogy ezek a jegyek összemosódnak, átrendeződnek, adott esetben pedig meg is szűnnek. Fizikai és lelki értelemben is hatalmas terhelés ér minket, ami hosszú távon biztosan nem kifizetődő.

“A Föld köszöni szépen, majd megoldja valahogy azt a rendetlenséget, amit épp okozunk. A kérdés az, hogy szeretnénk-e segíteni neki a rendrakásban, hogy továbbra is szívesen lásson itt minket, vagy csak azért is rákényszerítjük arra, hogy előbb vagy utóbb, de két lábbal rúgjon ki minket az ajtón?” Kump Edina

Mit lehet hát tenni? Az biztosan nem megoldás, hogy elköltözünk olyan helyre, ahol még hasonló az időjárás (bár óriási tömegek menekültek már el a például szárazság elől). Úgy tűnik, a károsanyag kibocsátás csökkentése nem működik világszinten. Pedig a legtöbb kutatás ezt teszi felelőssé, de a játékelmélet stratégiai mezején valahogy nem tud kialakulni egy konszenzus. Félreértés ne essék, meg sem próbálkozom arra, hogy választ adjak erre a kérdésre. Amit viszont tehetek, hogy egyéni szinten úgy gondolkodom, olyat teszek, ami a bolygónk egészségi állapotának javítására alkalmas.

A célom inkább az, hogy mindenki gondolkojon el azon, hogy jól van-e ez így. Mert habár a ma élő emberek nem fogják az ő életükben elpusztítani a Földet, azért óriási a felelősségünk a jelenben. Számos klassz kezdeményezés, lehetőség van arra, hogy cselekedjünk, arra bíztatlak, járj utána, és kezdd el helyi, egyéni szinten.

Most pedig megyek, és az összegyűlt elemeimet kidobom az erre a célra kialakított gyűjtőbe.

Tisztelettel:

Tom Newgie