Szavak ezrei, amik a blogom indulása óta a virtuális papírrengetegbe vésődtek. Adott pillanatban mindnek fontossága, jelentősége van. És kár is rágódni azon utólag, hogy helyes volt-e mindez, avagy nem. Hiszen, hogyha akkor, ott azt gondolom, mondom, amit éppen leírok, akkor mindenképpen rendben van az úgy. Előfordulhat, hogy visszatekintve másképp fogalmaznék, vagy más úton indulnék, de ezzel semmi baj nincs. Hiszen időről időre megvizsgáljuk a jelenünket, és valljuk be, kissé a múltunkat is. Annyit azért érdemes szem előtt tartani, hogy hinnünk kell abban, hogy ha adott pillanatban a képességeinkhez mérten igyekszünk legjobban cselekedni, akkor semmi okunk arra, hogy utólag bánjuk azt, ami történt, vagy éppen nem történt.

Szavak ezrei, amik a blogom indulása óta a virtuális papírrengetegbe vésődtek, és mondatok milliói, amik mindebből születtek általam, vagy általad, Kedves Olvasó. Igen, voltak, vannak olyan vélemények, amik teljesen ellene mennek annak a nézetnek, amit én képviselek, vagy éppen a legjobbnak tartok. Azt hiszem, hogy ez tarja egyensúlyban a világot. Az, hogy valaki másképp gondolkodik – furcsa, hiszen mihez mérjük egyáltalán – még nem szabadna, hogy probléma legyen. Így jogtalan minden olyan megjegyzés, ami csupán abból fakad, hogy valakinek a nézetrendszere más alapokra, más eszmékre épült. Az egyéni utak között lehet, de nem érdemes párhuzamot vonni. Hiszek abban, hogy egyediként jövünk erre a világra, és teljes mértékben azon dolgozom, hogy egyediként is hagyjam azt el.

“A semlegesség a gyávák és opportunisták menedéke.” Janne Teller

Nem állítom, hogy ez könnyű lenne, mert küzdelmekbe botlom akkor, amikor szembe jön egy nézetrendszer, és azt tűzi ki célul, hogy engem, és az én álláspontomat bedarálja, ellehetetlenítse. Pedig alapvetőnek gondolom, hogy elfogadom mások érveit, nézeteit. Főleg akkor, amikor azok teljesen eltérnek az enyémtől. Téves következtetés lenne azt levonni, hogy attól, mert valaki másképp gondolkodik, az ő iránya rossz. Sőt, esetenként csupán arról szól az egész, hogy úgy hozunk ítéletet, hogy nem ismerjük a történet minden mozaikját. A jéghegy csúcsán látható információk alapján kigondolunk egy elméletet, és ahhoz viszonyítunk mindent. Ez minden bizonnyal téves.

Hiszen sokkal könnyebb a kirekesztés, lenézés, mint az elfogadás, belátás. Sajnos, vagy éppen szerencsére én azonban nem fogadom el ezt, és ha kell, küzdök azért, hogy mindez megváltozzon. Ha kell, egy bejegyzés, ha kell, egy videó, és ha kell tettek, cselekedetek által. Számtalan eszköz áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy bebizonyítsam, van helye annak, amit gondolok. Mégis más kérdés, hogy vajon megteszem-e. Érdemes-e megtenni. Küzdeni olyan dologért, ami szembe megy az ártatlanság vélelmével. Miért reagáljak támadásra, miért ne folytassam a megkezdett, helyesnek vélt utamat?

Igen, így lesz, hiszen tudom, hogy sokak szerint másképp gondolkodom, és sokak szerint irigylésre méltóan. Tartozz bármelyik csoportba, megígérhetem, hogy nem fogsz tudni letéríteni. Lehet, hogy az utca sötét, de a saját fényemben mindig látom azt, hogy honnan jövök, és merre megyek.

Az előbbi bekezdéseket visszaolvasva akár negatív töltetű is lehetne a mondanivalóm, de hidd el nem az, mert egyetlen mondatban összefoglalva azt üzenném, hogy amennyiben lelkesedéssel, kitartással, odaadással csinálsz bármit, akkor az a legkevesebb, hogy elfogadod azt, hogy sokaknak nem fog tetszeni. Ott lépsz át a siker térfelére, amikor nem hátrálsz meg, és ennek ellenére folytatod. Még nagyobb lelkesedéssel, mint valaha. Ezt nevezem én igazi értéknek.

Tisztelettel:

Tom Newgie