Több, mint egy éve indítottam útjára a blogomat, és Tom Newgie néven írom bejegyzéseimet azóta is. Az élet, és vele együtt én is változom. Ezért úgy döntöttem, hogy kissé kilépek az álnév árnyékából, és eljött az ideje annak, hogy bemutatkozzam, röviden elmondjam, ki is vagyok én. Természetesen az írásaimon túl, hiszen az is én vagyok.

Böröcz Tamásnak hívnak, és a rendszerváltás évében születtem, hétfőn. Mostanában kezdek rájönni, hogy az akkori rendszerváltó szemlélet – nem politikai értelemben – mennyire beépült a saját életembe, mert magam is olyan küldetéstudattal tevékenykedem, ami változást, újítást, jobbítást céloz meg. Ennek egy kivetülése a blog, valamint a YouTube csatornám is, vele pedig a ‘+ hírmondó’.

Az óvodában busz volt a jelem, ami balra ment. Ezt onnan lehet megállapítani, hogy a felénk néző oldalon nem volt ajtó. Az óvónéni mindig mondta anyukámnak, hogy “ez a gyerek még sokra viszi”. Bíztatólag hatottak rám azok a szavak, ezért kisgyerekként elhatároztam, hogy igyekszem megszolgálni az akkor belém vetett bizalmat. Zeneiskola, valamint tánciskola színesítette az iskolai éveimet, és azóta is az életem szerves részei. Igyekeztem sok dolgot kipróbálni, mert – ahogy már korábban megírtam egy bejegyzésben – nem szeretnék egy dologban a legjobb, hanem inkább sokban szeretnék jó lenni.

Kitűnő tanulmányaimat az egyetem elvégzése koronázta meg, ami egy korszak lezárását, és egy új, lehetőségekkel teli életet indított el. Közgazdászként végeztem, azonban a fenti tevékenységeim miatt vicccesen, és komolyan is művész-közgazdásznak tekintem magam. Imádom a gazdasági folyamatokat, a számokat, a statisztikákat, de nem riadok vissza, ha verset kell szavalni, vagy éppen blogot, zenét írni, videót készíteni, vagy gyermekkoncerten énekelni, táncolni. És azt hiszem, ez az a kettősség, ami mindig ott bújkál az életemben. Ez nem az útkeresés kudarca, hanem mindkét irány annyira érdekel, hogy a megfelelő egyensúly segítségével fenntartom mindkettőt. És az ebben rejlő kötöttségeket és szabadságot imádom.

Újabban tehát a blog, valamint a videóim töltik ki a szabadidőm fontos részét, ami mellett folyamatosan olvasok, tanulok, fejlődök, és igyekszem magamon kívül a közvetlen – és egyre növekvő közvetett – környezetemet is motiválni.

A fővárosban élek, és egy nemzetközi vállalatnál dolgozom. Imádom Budapestet, mert az életemet betöltő kettősség lehetőségeit maximálisan kiaknázhatom. A munkámat pedig inkább hivatásnak tekintem, mert jókedvvel, lelkesedéssel, tervekkel teli végzem, minden nap.

Az elért sikereimért való tettek, és a hibáimból való tudatos felépülés tesz ma azzá, aki vagyok. Mindkettőből van bőven, ami a legjobb dolog, ami történhet egy jellemfejlődés folyamatában. Jóban vagyok magammal, és büszke vagyok magamra. Tudom honnan jövök, és tudom, merre tartok. Ez nem azt jelenti, hogy az út kiszámítható lesz, de felkészültem a váratlan helyzetek érkezésére is. A csalódásokból igyekszem minél hamarabb felépülni, a sikerekből pedig annyi erőt merítek, hogy sokáig kitartson.

Szeretem a jó filmeket, a jó zenéket, és hullámzóan, de imádok futni. Persze a történetem közel sem ennyi, de valamiért úgy éreztem, hogy illendő volt már bemutatkoznom kicsit részletesebben is. Az írásaim által úgyis kialakult egy kép, és az teljesen a te felelősséged, hogy olyannak ismersz-e meg, amilyen vagyok, avagy másképp.

“Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít.” Örkény István

Hiszen nem az a célom, hogy magamat bemutassam. A célom az, hogy járjam a saját utam, kérdéseket tegyek fel, azokra válaszokat találjak, és megint kérdéseket tegyek fel, és azokra megint találjak válaszokat. Ha a válaszaim egybecsengnek a tiéddel, akkor vélhetően segítettem, és szívesen olvasod az írásaimat, ha pedig sosem értesz vele egyet, akkor pedig azért olvasod, hogy elmondhasd, találtál egy ellenpéldát. Nekem bármelyik út megfelel, mert – és ez nem egoizmus – ez nem rólad szól elsősorban. Viszont te mégis a sajátoddá teheted.

Nos, elnézést, hogy ilyen hosszú időn át nem mutatkoztam be, de most végre megtörtént. Ezennel pedig vissza is lépek az álnév mögé, ami így már nem is álnév többé.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok