100. bejegyzésem

Az elmúlt hetek számomra rendkívül feszes tempóban zajlottak, amihez tudatos felkészüléssel óriási segítséget nyújtott a zene. Hallgatni, készíteni egyaránt szeretem, és nem is tudom, mihez kezdenék, ha egy hosszú nap után nem ülhetnék le a zongora elé, hogy improvizatív fél órákat eltöltsek előtte.

Része az életünknek, viszont idő, és kísérletezés az, hogy megtaláljuk, hogy melyik hangulatunkhoz melyik zene tud igazán segíteni.

“A zene az kell, hogy ne vesszünk el…” Valahol Európában

Bízom benne, hogy egy kis útmutatással tudtam szolgálni. A zene kell.

Tisztelettel:

Tom Newgie