Bevallom, még nem láttam a Pál utcai fiúk musicalt a Vígszínházban. Sőt, amikor a premier után belebotlottam a zenébe, rögtön belehallgattam, viszont valamiért nem fogott meg elsőre. A napokban, amikor mindenki a választásról, annak következményeiről beszél, én inkább úgy döntöttem, hogy átgondolom, mit tehetnék személyesen azért, hogy az ország, a társadalom büszke, példaértékű legyen.

Ebben a gondolkodási folyamatban történhetett meg az, hogy az elfeledett albumra ismét rátaláltam. És megváltozott a véleményem, mert teljesen más hozzáállással figyeltem a szöveg és a zene összhangját. Már imádom, nem is értem, mi lehetett a baj az első alkalomkor. Dés László és Geszti Péter nagyot alkotott. Péter szövegeit mindig is szerettem, és értékelem a fordulatos rímeket, amik mögött sokkal több mondanivaló lapul meg, mint azt elsőre gondolnánk.

A néha nyelvtörő szöveget egy viszonylag egyszerű (de talán tudatosan ilyen) zenei háttér kíséri. A napokban, amikor mindenki a választásról, annak következményeiről beszél, én inkább úgy döntöttem, hogy átgondolom, mi az, amit annyira vonzónak találok a Pál utcai fiúk albumának mondandójában. Persze tagadhatatlan a regény nagyszerűsége, viszont 21. századi köntöst igazán a musical tudott adni.

Az ellenfelek között is létezik becsület, tisztelet. A lefektetett szabályok elhajlítása a maximum, de annak teljes ignorálása nem elfogadott. A közösség, a közös tér, az okokért való kitartó küzdés, és a hősiesség tündököl a dalokban. A szembenállás ellenére valamiért mégis egy olyan összetartó erő érezhető, ami kívánatos jelenség egy társadalom életében is.

És a váratlan pillanatokban hőssé tud válni az, akiről elsőre nem is gondoltuk volna. Mert az egyén is tud tenni személyesen azért, hogy az ország, a társadalom, a grund közössége büszke, példaértékű legyen.

“Nagy a világ, az égig ér, de van ez a föld, ami kezünkbe fér…” Geszti Péter

A napokban, amikor mindenki a választásról, annak következményeiről beszél, én inkább úgy döntöttem, hogy kiválasztok egy zenei albumot, és értelmezem a mondanivalót, és befogadom azt az üzenetet, ami akár iránymutatást, motivációt is adhat ahhoz, hogy hogyan védelmezzem, fejlesszem, segítsem azt a grundot, amit akár úgy is hívhatnék, hogy haza.

A Pál utcai fiúk megteremtették azt a valós teret, amiben jól érzik magukat. Megvédték a becsületüket, és nyugodt szívvel tértek nyugovóra a regény lapjain, és a színpad deszkáin. A tetteik beszéltek! Éljen és virágozzon a Grund!

Tisztelettel:

Tom Newgie