A kételynek népe felemelé bárdját, és lesúlytá fejemre. Mégis félúton tétovázván úgy ítélé, hogy kegyelmét kifeszíti rám. Talán csak jelezvén villan fel, hogy szándéka alapozatlan, s ál volt. Mégis gondolatit megtartá, el nem ereszté soha, melyhez görcsök kínjai közt ragaszkodik minduntalan. Miközben fortyogva főzi ádáz baj-italát, amelyet megitatni képes csakazértis.

Kezdődhetne a furcsa korban, furcsa nyelvezettel íródott mű. De mégsem kezdődik így, főleg azért nem, mert az igazi mondanivaló a jelenkor felelősségét terheli igazán. Blogger vagyok a szónak legszabadabb, és a műfajnak legkötetlenebb értelmében. Őszintén szólva sosem hangoztatom ezt ilyen formában, mégis egyre jobban ízlelgetem ezt a kifejezést, mert egyre jobban hiszek abban, hogy a hatás, amit elsősorban mindig magamnak szánok, kivetül mások életére is.

Blogger vagyok, mert egy platformon írom le a véleményem, a mondanivalóm, a gondolatom, az ötletem. És van egy dolog, ami mindennél fontosabb. Vállalom érte a felelősséget. Vállalom, ha egy bejegyzés nem szól semmiről, vállalom, ha megsértek másokat, vállalom, ha beképzeltnek tűnök, és vállalom, ha visszahúzódónak. Vállalom, hogy kinevetnek, vállalom, hogy csodálnak, vállalom, hogy irigyelnek, és vállalom, hogy sajnálnak. Elfogadom, ha kedvelnek, elfogadom, ha gyűlölnek, elfogadom, ha olvasnak, és elfogadom, ha elkerülnek.

Mindezt azért teszem, mert ez egy szabad műfaj, és tudom, hogy tere van annak, amit képviselek. Tere van a pozitív gondolkodásnak, tere van minden olyan tevékenységemnek, ami elsősorban engem boldogít. Másodsorban viszont titeket, kedves olvasók. Mert tudom, hogy egyre többen vagytok, egyre kíváncsibbak vagytok, és tudom, hogy egyre többet vártok el tőlem. A szerencse az, hogy én is egyre többet várok el magamtól, így jó párosítást alkotunk, mert motivációt kapok arra, hogy fejlődjek, és megfeleljek a saját elvárásaimnak.

Mindenkinek joga van megítélni mások tevékenységét, hiszen ezt tesszük nap, mint nap. Mindennel és mindenkivel. Az én kérésem csupán annyi lenne, hogy az én tevékenységemtől függetlenül egyetlen pillanatra képzelje bele magát mindenki a másik helyzetébe, mielőtt véleményt alkot.

Mert egy számodra nem tetsző festmény is készülhet hónapokig, érzelmekkel teli. Egy félresikerült dal is gyógyíthatja az éneklő lelkét, és egy semmitmondónak tűnő gondolat is jelentheti a teljes lelki megtisztulást a kimondójának. Egy film készítője minden idejét feláldozva készíti alkotását, és egy utolsó helyezett sportoló is ideje nagyrészét az edzéssel tölti.

“Sose engedd, hogy más emberek rólad alkotott véleménye legyen a véleményed magadról.” Sarah Jessica Parker

Mindenkinek célja, útja van, és ez nem annak függvénye, hogy a másik mit szól hozzá. Ha fütyülnöd kel az utcán, ne érdekeljen, hogy más mit gondol, ha mosolyognod kell a villamoson, ne érezd kényelmetlenül magad. Ha pedig véleményt kell írnod, akkor vállald a felelősséget, de tedd meg. Tedd meg magadért, és ha abban a szerencsés helyzetben vagy, mint én, akkor tedd meg másokért is. Csakazértis.

Tisztelettel:

Tom Newgie