Kevin egy örökbefogadott kutyus, aki – nevével ellentétben lány – talán először forgatta fel ennyire jól a szociális érzékenység állóvizét. A gyerekkorom óta kedves ismerősöm – az egyik gazdi – művészi érzékenységgel tölti meg hűséges barátja mindennapjait csupa mókával, jókedvvel. Ennek egyik kivetülése az, hogy Kevin saját rajongótáborral rendelkezik Facebookon, Instagramon.

A kiváló ember-kutya barátságot pedig hűen mutatja az a fényképarzenál, amely a közösségi oldalakon megtalálható, és pompásan követhető az a lelki felépülés is, amely a menhely után a jelenlegi szerető, támogató környezetben tisztán kitűnik. Kevin ugyanis ragyog a legújabb képeken. És észrevehetően látszik, hogy a korábbi, elhagyatott sorsot felváltotta egy olyan, amiről talán még álmodni sem mert.

Már egy ideje követem Kevint, és hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy olyan társadalmi problémákra – persze a gazdik segítségével – mutat rá, amelyek talán jobban kommunikálhatóak általa. Egy volt korábban közülök a kutyák vonaton történő utazásának nehézsége. Már akkor arra gondoltam, hogy szívesen írnék arról, hogy milyen úttörő szerepe lehet Kevinnek abban, hogy olyan problémákat feszeget, amelyeket eddig az emberek nem vettek számításba. Ezért pár hete jeleztem a gazdinak, hogy szívesen írnék minderről, és azt a – jogosan – titokzatos választ kaptam, hogy várjak még egy kicsit, mert óriási dolgok közelednek.

“Ha egyszer a kutyád elmondhatná, mi mindent lát, érez, hall és szagol benned, beleértve minden lelkiállapotodat, és a bajaidat, még tán a jövődet is, többé nem kellene pszichológushoz menned.” Müller Péter

Nos, a napokban meg is történt a nagy bejelentés, ugyanis Kevin saját műsorban fog szerepelni az RTL-en szombat délelőttönként. Az első adás május 5-én látható majd, és izgatottan várom, hogy a gazdival közösen milyen témákba vágják bele játékfejszéjüket. Az előzetes információk szerint nagy hangsúlyt kap majd az örökbefogadás, valamint az az életforma, ami a “kutyásokat” jellemzi.

Amit én személyesen várok, azok a sorsok, kihívások, megoldások bemutatása. Kevin pedig ennek egy olyan őszinte, és tiszta szószólója lehet, amit jómagam zseniálisnak tartok. Hiszen – persze anélkül, hogy tudnám, milyen tematikában készülnek majd az adások – a kutyapiszok fővárosi problémájának feszegetésekor, vagy éppen az örökbefogadás és felelősségvállalás komolyabb témaköreiben ki tudna haragudni egy ilyen helyes arcra:

Kevin 1 éve még biztosan nem gondolta, hogy egyszer majd mer nagyot álmodni, és egy olyan ügy vezérharcosa lehet, ami megváltoztathatja a társadalmi percepciókat. Én szentül hiszek abban, hogy a kihívások bemutatása, kommunikálása történhet játékos, esetenként vicces formában. Ennek pedig mintapéldája most Kevin, és természetesen az a “stáb” (elsősorban a gazdik), akik azon dolgoznak, hogy bebizonyítsák, egy menhelyi kutya élete is megváltozhat gyökeresen.

Talán érdemes lenne nekünk, embereknek is megfontolni az üzenetet. Elképzelhető, hogy elérhetjük azt, amit szeretnénk? Mindössze annyit kell tennünk, hogy merünk nagyot álmodni? A saját válaszomat én már biztosan tudom. Ha pedig te még bizonytalan vagy, szerezz egy kis inspirációt május 5-től, és nézd a Pacsi! című műsort az RTL-en!

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok