Jó szembesülni azzal, amikor a hivatás találkozik a professzionalitással. Bár akár azt is állíthatnám, hogy ez a kettő kéz a kézben jár, mégsem teljesen egyértelmű. Miről is lenne szó? Arról, hogy amikor a vendéglátás olyan fokával találkozik az ember, ami pozitív értelemben túlmutat egy elvárható szinten, akkor szinte percekig csak ámul, hogy ilyen is létezik még.

Sokan annak ellenére foglalkoznak vendéglátással, hogy ők nem alkalmasak erre. Nincs is ezzel semmi gond, mert nem mindenkinek való. És sajnos sokan csak azért végzik, mert ez is egy munka, és pénzt kapnak érte. Viszont, amikor már az első pillanattól azt érzed, hogy a hely, ahova belépsz teljesen máshogy fogja ezt fel, és a téged kiszolgáló még talán akkor is ezt csinálná, ha egy fillért sem kapna érte, az mindenképp értékes. És ezt tekintem a munka, és a hivatás közötti különbségnek.

Nem arról szól az egész, hogy csak a pénzed kell, vagy legalábbis olyan élményt kapsz mellé, ami mellett nem érzed azt, hogy kárba veszett. Mert van az a drága, vizezett sör, ami még egy bunkó pultostól sem esik jól (ha nem lenne egyértelmű: IRÓNIA). Mondom is, mire gondolok.

Reklám nélkül minden tiszteletem a Falevél Teaháznak (Budapest, Dohány utca), mert a lelkes kiszolgálás mellé szaktudás, és valódi szolgáltatás is jár. Ha először jársz ott, legalább 10 percig tanítanak arra, hogy mi is az a rituálé (és ezt értsd szó szerint), ahogyan érdemes teát fogyasztani. Kizárólag az ősi, kínai metódus szerint. És itt tudja meg az ember, hogy világ életében rosszul, és ráadásul rossz teákat ivott. Arról nem is beszélve, hogy mi, laikusok teafűről beszélünk, holott a tea eredeti formájában bokron és fán terem, és az igazi, kínai tea zamata valójában az ágból és levélből érkezik. Majd, amikor a tanítás után együtt kortyolsz vele, és a társasággal, akikkel érkeztél, valahogy hirtelen átfut rajtad az az érzés, hogy ezt várná el az ember mindenhol.

“A jó barátok képesek megváltani a világot egy csésze tea és házi sütemény mellett.” Pam Brown

Mármint azt, hogy elámulj, és ne azt a szürke sablont kapd, amit vársz, hanem érjen meglepetés is. Élményt kapsz, és olyan gondolatokat, amiket magaddal vihetsz. Az persze már a te felelősséged, hogy ezzel a gondolatcsomaggal mit kezdesz. Én például azt, hogy átértékelem az eddigi teafogyasztási szokásaimat, és próbálom úgy megváltoztatni, hogy felkeresem a valóban finom tealevelet.

Minden szakmában van olyan személyiségtípus, ami nagyon passzol hozzá, és bámulatos ilyennel is találkozni. Mert, habár ritka, de ezen felül hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy már nincs is ilyen. Ezért imádom Budapestet, mert sok év után is találni olyan ismeretlen zugokat, olyan értékes embereket, akik a hivatásuk által jobbá teszik a kis, és a nagy értelemben vett világot.

Tisztelettel:

Tom Newgie