Sok-sok évvel ezelőtt történt, hogy egy kedves ismerősöm belefogott egy zenés, gyerekeknek szóló előadásban való közreműködésbe. Ehhez zenéhez értő társakat keresett, szám szerint kettőt. Közülük lettem az egyik én. Hosszú próbafolyamat során összeállt az elsősorban gyerekeknek szóló mesekoncert, amihez ismert dalokon túl saját, megzenésített dalok is készültek, amit jómagam ukulelén kísérek. És a saját alatt nem általam írtat értek, hanem az író/rendező, valamint egy külsős zeneszerző által megalkotottat.

A hosszú próbaidőszak után összeállt a tanulságos mese, azonban úgy hozta az élet, hogy a három fős gárda másik két tagja néhány előadás után nem tudta folytatni. Én azonban mindenképp szerettem volna további előadásokat, ezért megalakult az új formáció a Trambulin Színház berkein belül. A produkció, ami a Vajaspánkó nevet viseli, azóta is töretlenül provokálja ki a gyermeki, és legtöbbször a szülői mosolyt is.

Plázák, óvodák, művelődési házak, fesztiválok során számtalan előadáson vagyunk túl, ami röviden egy fánkról szól, akit a vele szembe jövő állatok meg szeretnének enni. De a ravasz pánkó mindig megszökik. Azaz, majdnem mindig.

Bámulatos, hogy a gyerekek mennyire őszintén tudnak örülni, izgulni, logikusan következtetni, vagy éppen memorizálni. Hiszen mindez része az előadásnak. A kb. 1 órás mesekoncert alatt együtt énekelhetik velünk az ismert dalokat, tanulhatnak újakat, és általános emberi normákat is elmélyíthetnek.

“Nem félek én tetőled, megszököm előled” Csák György

Ezért hálás ez az egész. Hiszen a zene, a vers, az ének által nyomatékosítani lehet azt a mondanivalót, amiről az egész tevékenység szól. Kikapcsol, megnevettet, elgondolkodtat, és útravalóval szolgál. A gyerekek őszinték, nem becsaphatóak, és kreatívak. Ez pedig nagyon szépen kikristályosodik egy-egy előadás során.

Mindig örülük, amikor újra előadhatjuk a Vajaspánkót, mert a zene feltölt, a színpad motivál, a gyerekek pedig mindig új lehetőségek elé állítanak. Olyan ez, mint egy virágzó kert, amit mindig locsolnak. Az elégedettség érzése szokott eltölteni, mert tudom, hogy adtam valamit, és azt is tudom, hogy a nézők is úgy mennek haza, hogy olyan hangulatot kaptak, amit talán később is fel tudnak idézni.

A gyerekeknek szóló előadás nagyon hálás, ugyanakkor felelősségteljes feladat. Hiszen őket aztán tényleg nem lehet becsapni, teljes odaadással, és alázattal lehet csak eléjük lépni, koránt sem igaz az a feltételezés, hogy úgysem veszik észre a hibákat, hiszen csak gyerekek. Talán sokkal kritikusabbak, őszintébbek. És ez adja az egész műfaj izgalmasságát. Imádom.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok