A minap láttam egy hirdetést a metrón, ami egy fűnyíróról szólt. De olyanról, amelyiket csak bekapcsoljuk, és ő maga lenyírja a füvet az előre meghatározott területen. Persze régóta léteznek ilyen, és ehhez hasonló gépek (pl. porszívó változatban is), azonban mégis ez a reklám indította el azt a gondolatot, amit mindjárt kifejtek. Annyit előre elárulhatok, hogy kettős érzéssel vágok neki a következő soroknak.

Imádom, hogy az okosórám adatokkal lát el az esti futással kapcsolatban, és szól, ha túl sok ideje ülök egy helyben. Imádom, hogy az okostelefonom segítségével egy pillanat alatt készíthetek fotót, és videós ötleteimet is kibontatkoztathatom. Nem beszélve azokról a lehetőségekről, amelyeket a mai technológia nyújt. Szinte Hollywood van a táskámban egy telefon, vagy éppen tablet segítségével.

Rajongok ezekért az újdonságokért, mert az emberi innováció, kreativitás, tudásvágy, és kíváncsiság keveredik bennük. Ez pedig mindig lenyűgöz, hiszen hiszek a befektetett energia gyümölcsében. És a technológia iparága kiváló példa minderre.

Azonban a hirdetés megpillantása után mégis kettős érzések kavarogtak bennem. Egyre nő a szellemi munkát végzők száma, ami egyenes arányban növeli a számítógép előtt eltöltött időt is. Azaz ülő helyzetben töltjük a munkaidőnk legnagyobb részét. Szokták is mondani, hogy az ülés az új dohányzás. Hiszen számos apró, sőt nagyobb egészségügyi problémát elő tud idézni.

Ezért lenne fontos az, hogy munka előtt, vagy után mozogjunk legalább 30 percet. Napi szinten. És, ha mindenki mélyen magába néz, akkor azonnal észreveszi, hogy nem, hogy naponta, de esetenként hetente sem végez 30 percnyi aktív testmozgást. Ez pedig óriási baj. Hiszen a testünk napi több óra mozgást igényel, ha azonban még a 30 percnyit is megvonjuk tőle, akkor olyanná válik, mint egy kiszáradásnak induló folyó.

Mi történik tehát, ha már a füvet is csak egy gombnyomásnyi erőfeszítésbe telik lenyírni? Elveszítjük azokat a tevékenységeket is, amik legalább bizonyos rendszerességgel mozgásra “kényszerítettek”. Tagadhatatlan, hogy bizonyos gépek megkönnyítik az életet, mégsem szabad átbillenni. Ha mindenben a könnyítést, az időmegtakarítást látjuk, akkor sem az történik, hogy a megspórolt időt testmozgásra fordítjuk. Márpedig erre nincsen varázspirula, amit beszedve egy csapásra fittek leszünk.

“Nincs olyan gépezet, amely megálljt parancsolhat az ember akaratának.” James Aldridge

Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor egy fárasztó nap után örül az ember, hogy lehuppanhat a kanapéba, és olvasgathat egy kicsit. Azonban azt is pontosan tudom, hogy milyen felszabadító érzés, amikor ennek ellenére mégis futás, torna, vagy épp bármi más testmozgás helyet kap a napirendben. Pontosan tudom, hogy nagyon nehéz, és nálam is vannak hullámzó időszakok. Azonban a passzív időszak mindig rövidül, és ilyenkor igyekszem minél gyorsabban visszatalálni a napi szintű testmozgáshoz. Számomra most egy applikáció szolgáltatja a szabályokat: futás, jóga, torna, súlyemelés, és ezek bármilyen kombinációja.

Tucatnyi lehetőség van, legtöbbje ingyenes is. Így ez semmiképp nem lehet kifogás. A kifogást magunk megnyugtatására gyártjuk, és nyugodt szívvel alszunk el úgy, hogy előtte azért jól bevacsoráztunk.

A gépek számos dologban megkönnyítik az életünket, de ne hagyjuk azt, hogy olyan területre is beférkőzzenek, aminek mindig algoritmus-mentesnek kellene lennie. Fogadjuk el a technológiai fejlődést, mindemellett pedig törekedjünk a mozgásban gazdag életmód fenntartására. A saját, családunk, gyermekeink érdekében.

Nem azt állítom tehát, hogy nincs létjogosultsága a robot fűnyírónak, azonban arra hívnám fel a figyelmet, hogy legyünk résen akkor, amikor a saját életünket hosszú távon befolyásoló tényezőket vesszük górcső alá.

Tisztelettel:

Tom Newgie