Érdekes, mert valahogy megváltozott a narratíva. Pontosabban nem is megváltozott, csak talán eltolódott. Mert kezdetben arról volt szó, hogy minden bejegyzésemmel magamat szeretném megismerni, és közvetve segíteni másoknak is a történeteim, gondolataim, tapasztalataim által.

Ami változott talán, az a közvetlen és közvetett viszonya. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy készen állok, ismerem magam. Kész. Nem igaz. Ez egy örök feladat. Mégis van egy szint, amit elérve sokkal könnyebbnek érzem a haladást előre.

És én úgy érzem, sikerült egy olyan szintet elérni, amire már méltán büszke lehetek, ezáltal pedig hatalmas energiát nyerhetek ahhoz, hogy folytathassam az utamat. Ebben nem kis segítséget nyújtott a blog, az írás, az, hogy olvasol. Ugyanakkor pontosan ezek miatt fordult át az inga, mert azt gondolom, picivel több létjogosultsága van annak, amit csinálok.

Nem, nem lettem hirtelen bölcs, és nem osztom az észt. Esetlegesen olyan kérdéseket feszegetek, amik téged is elgondolkodtatnak. Ez pedig nem a felelősség elhárításáról szól részemről, hanem pontosan arról, hogy sokkal-sokkal felelősebb lettem érted, értetek.

Sejtettem (legalábbis bíztam benne) az elején, hogy eljön ez a pont, ami azt jelzi, hogy kezdetét veheti Tom Newgie 2.0. Ami inkább arról szól, hogy másoknak segítsek, mintsem saját magamról. Értelemszerűen nehéz szétválasztani a kettőt, de mégis itt nyer értelmet a közvetlen és közvetett viszonya. Ami jó hír magamnak, mert én lehetek a közvetett. Ez nagyobb felelősség, nagyobb falat, nagyobb izgalom.

“A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk vagy nem gyászolunk. Azt jelenti, hogy azonnal felismerjük, amikor a félelmünkkel próbálnak visszaélni, és hogy a támadás pillanatától kezdve ellenállunk, éppen akkor, amikor ez a legnehezebbnek tűnik.” Timothy D. Snyder

Továbbá visszacsatolás magamnak, és önbizalom, hogy az eddig lefektetett alpokra bátran, hangsúlyozom bátran lehet tovább építkezni.

Vágjunk bele! Velem tartasz?

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok