A ma háborúit másképp kell elképzelni, mint a klasszikus értelemben vett katonai hadműveleteket. Ugyanúgy vívjuk, mert talán az emberiség kódjába van építve, azonban a kivetülés az, ami megváltozott.

Ma már nem a töltény, a robbanószer dönt, hanem az információ, az informatika, és az információhoz való hozzájutás gyorsasága. Persze korábban is voltak kémhálózatok, titkosszolgálatok, viszont a megszállás mégis fizikai volt. Mára eljuttunk oda, hogy elég egy hackertámadás, és egy gazdaság romokban hever.

Vagy gondoljunk csak a sérülékeny pénzügyi rendszerre. Roppant bonyolult, és mégis egyre gyorsul. A pénz könnyen áramlik, a tőzsde másodpercek alatt irányt vált, a lemaradók pedig talán sosem térhetnek vissza. Esetenként az információt gépek gyártják, gépeknek. Aki azonban ehhez hozzáfér, kezeli, tárolja, avagy visszaél vele, az nagy hatalommal bír.

“Nincs a világon az az információ, amit ne lehetne megszerezni, ha készek fizetni érte.” P. D. James

Nem csoda tehát az új GDPR irányelv, ami habár szigorú, mégis próbál jogi határokat szabni. Persze a szürkezónát nem állítja meg, de mérsékli. Tudom, tudom, ettől még lehallgatnak minket, figyelnek, stb. Én ezzel úgy vagyok, hogy amíg semmi rosszban nem sántikálok, addig nem baj, ha meg igen, akkor tudjanak is róla, nehogy véletlenül megtegyem. A többi pedig arról szól, hogy legalább szabályozott, hogyan tárolhatják az adataimat azok a nagy cégek, akik abból is élhetnek, hogy ezt felhasználják.

A tudás hatalom – mondják. Ezzel vívjuk a ma háborúit, multifronton. Talán észre sem vesszük, mert nincs puskaropogás, de kicsiben, és nagyban is ez zajlik. A tudás hasznos, viszont talán az is, ha túl sokat tudunk.

Nem szeretnék messzemenő megállapításokat tenni, csupán elmélkedtem arról, hogy milyen érdekes az információ, mint “jelenség”. Lehet, hogy csak azért írtam le, hogy továbbgondoljam.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok