Ha tudnám erre a választ, akkor most koktélt szürcsölve üldögélnék a saját szigetem eldugott kikötőjében, miközben a lemenő nap égetné a büszkére izzott bőrömet. És mindez azért lenne, mert olyan dologra jöttem volna rá, amivel az emberiség valamennyi tagjának segítségére lehetnék. Amiért ők persze bármennyit hajlandóak lennének fizetni.

Szerencsére mindez nincs így. Egyrészt szerencsére azért, mert nem szeretnék feladatok nélkül üldögélni a szigetemen, mert nagyon hamar megunnám azt, hogy nincs semmi dolgom. Másrészt szerencsére azért, mert a kérdés feltétele előtt már ráébredtem arra, hogy másnak nem adhatjuk át a választ, és helyettük nem tudjuk megküzdeni azokat a kihívásokat, amiktől azok leszünk, akik.

A ki vagyok én kérdésre lehet egy válaszom, ugyanakkor azt is el kell fogadnom, hogy ez a válasz esetlegesen a jelenre vonatkozik, és semmi sem garantálja azt, hogy mindez holnap is igaz lesz. Hiszen a környezet, és vele együtt az ember is változik. Így nagyon nagy hibát követ el az, aki azt gondolja, hogy megfejtette önmagát, és teljesen tisztában van saját magával.

Nem tudom, van-e olyan bölcs, aki ezt ki meri jelenteni. Főleg amiatt, hogy minél többet tudunk, annál kevesebbet tudunk.

Talán sokkal jobban tervezhető kérdés az, hogy ki/milyen szeretnék lenni. Mert ezzel azt állítom, hogy én az utazást magát vágyom, nem pedig a megérkezést. Már csak azért sem, mert talán nem is beszélhetünk megérkezésről. Már csak a fenti tökéletes belső megfejtések hiánya miatt sem.

“Az Ég akkor hallgatja meg a kívánságod, s főleg akkor teljesíti, ha pontosan tudja, mit szeretnél. Előbb, persze, neked kell ezt tudnod.” Berente Ági

Veszélyes út az, ha a kérdésre úgy keresünk választ, hogy közben valaki mást utánozva az ő sávjában haladunk, ahol az ő céljait éljük, és abban bízunk, hogy az ő felelőssége mentesít minket a sajátunk alól. Ez pedig valljuk be, nincs így.

Ki vagyok én? Neked biztosan nem fontos ez a kérdés, és talán magam számára sem. Mert ez csak egy helyzetjelentés a máról. Pillanatnyi mérföldkő, ami persze nem jelenti azt, hogy ettől még a jelen nem csodálatos. A szüret az első ünneplése a gyümölcsnek, ami viszont nem zárja ki, hogy később érett bor, vagy pálinka lesz belőle. Amit aztán egy különleges alkalomkor elfogyasztunk. Egyetlen gyümölcsről van szó, mégis legalább három alkalmat tud megédesíteni.

Ha pedig elrugaszkodunk az átvitt értelemtől, akkor kiderül, az, hogy ki vagyok én, vagy ki vagy te, az nem az út maga, hanem a jegypénztár. És tessék, máris átugrottam egy másik hasonlatba. Az élet vonatán biztosan van ülőhelyed, viszont, ha nincs jegyed, akkor ne várd el, hogy eljuss oda, ahova szeretnél. Ha te nem teszel meg mindent annak érdekében, hogy megtudd, ki leszel, akkor ne is remélj sokat.

Ellenben, ha pontosan tudod, hogy milyen megállói lesznek az útnak, és jó előre megváltottad a jegyed, akkor káprázatos utad lesz.

Ki vagyok én? Nem fontos. Ki leszek én? Számodra talán ez sem. Viszont számomra igen.

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok