Petőfi Sándor ma lenne…

Michael Jackson tegnap lett volna…

Pontosan 10 évvel ezelőtt történt volna…

Sosem szerettem az ilyen, és ehhez hasonló összehasonlításokat, mert úgy gondolom, egyszerű tényközlésen túl nincs valódi mondanivalójuk. Nem beszélve arról, hogy múltbaragadást sugallnak felém.

Szó sincs arról, hogy nagy emberek, alkotók, művészek, vagy akár egy egyszerű polgár élete, majd annak emléke ne lenne fontos. Sőt. Mégis, amikor meghallok egy fenti – számomra értelmetlen – számadatot, mindig egy dologra gondolok. A múlt el nem engedésére.

Ha valamit biztosan megtanultam az élettől az az, hogy önismereti munkával rendbe kell tenni a múlt eseményeit, és aztán valamilyen szinten elengedni az abból eredő feszültséget. Mert, ha ez nem történik meg, akkor a feszültség egyre csak erősödik bennünk, majd szikrázó bombacunamiként önti el a lelkünk minden szegletét.

A múlton már nem tudunk változtatni, így magunk felé vállalt kötelességünknek kellene lenni, hogy mindent megteszünk a jelen csodálatossá tételén.

Egy történet jut eszembe, ami nagyon jól mutatja a megbocsátás, elengedés párosának felszabadító hatását. Történt ugyanis, hogy évtizedekre elítéltek valakit egy olyan bűncselekményért, amit nem követett el. Persze ezt ő tudta, mégsem sikerült az igazságszolgáltatás számára is világossá tenni ezt. A börtönben rengeteg ideje volt arra, hogy feldolgozza a múltat, és erőt gyűjtsön a jelenre. Azt mondta ugyanis, hogyha gyűlölettel a szívében töltötte volna börtönéveit, akkor óriási teher lett volna minden nap. Megtanult azonban megbocsátani, ezért nem rágódott azon, mi lett volna, ha. A szabadulásakor már bebizonyosodott ártatlansága, és értékes, nyugodt emberként tért vissza a társadalomba.

Extrém példa, mégis jól mutatja azt, hogy az ember először magán tud igazán segíteni. Mindenki más számára csak ezek után tud támogatást adni.

Ha magaddal rendben vagy, akkor kinyílik a világ, és mások is erőt tudnak nyerni. Egy mondatból, történetből, vagy épp egy bejegyzésből.

“A legtöbbet a múlt hibáiból tanulhatunk. A múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége.” Gyilkos elmék c. film

Azt pedig nem is boncolgatom, mi lett volna például, ha évekkel ezelőtt a mai napon… Petőfi sem tenné…

Tisztelettel:

Tom Newgie