Jött egy hirtelen gondolat, mi lenne, ha verseket is írnék ide? Persze, válaszoltam magamnak. Íme.

“Miért nincsen hajó a Dunán?

Miért forr ma a bor olyan furán?

Hömpölyög az élet, az idő pereg,

Gyűlnek a körben a szikrázó emberek.

Persze mersze az volna, volna elég,

Mígnem a kandalló fényén a farönk is elég.

Tercel a perccel a tétova hahota,

Rózsákból épül a lelki palota.

Hömpölyög az élet, az osztály az első,

Mit sugall a külső, és mit rejt a belső?

Kérdésre válasz, válaszra kérdés,

Így lesz a kételyből színtiszta értés.

Látom, amit értek, értem, amit látok,

Boldogság, legyünk hát örök barátok!”

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok