Másoktól tanulni öröm. Keresek minden olyan alkalmat, amikor ezt megtehetem, így akadtam rá még nyár közepén Szabó Péter és Brian Tracy közös előadásának promóciójára. A világ legjobb, és a világ egyik legjobb motivációs előadójától tanulni óriási lehetőség, így már akkor tudtam, hogy ott a helyem.

És ma pedig eljött a nap, amikor izgatottan indulhattam az Erkel Színház bejárata felé, azzal a lelkesedéssel, hogy két, általam nagyra becsült ember előadását hallgathatom. Egy apró hiba csúszott a számításba. Brian egy sürgős műtéten esett át a héten, ezért tilos repülnie a lábadozása alatt, így sajnos most elmaradt az, hogy karizmatikus személyiségét élőben is megtapasztaljam. De nem volt mit tenni, pozitív szemléletű tréning lévén nem szabadott csüggedni, így is rendkívül értékes volt a nap.

Péter mellett Almási Kitti és Szalay Ádám is előadtak, előbbi klinikai szakpszichológus, utóbbi pedig évtizedek óta televíziós műsorvezető. Egyiküket sem hallottam még élőben előadni, mindketten egyedi, kiváló előadásmóddal kötötték le a közönség figyelmét 90-90 percre.

Rengeteg megerősítést kaptam azzal kapcsolatban, hogy amit eddig elkezdtem, az jó irányba visz, és számos új trükköt, módszert tanultam azzal kapcsolatban, hogyan tökéletesíthetem elsősorban a magammal, és ezáltal a környzetemmel való viszonyomat. Ugyanis sokszor az a probléma, hogy az ember olvas dolgokról, mégis az csak elméleti tudás, azonban sikeres, hiteles embereken látni a működő, és elérhető módszereket, nos, az mindig más. Sokkal erőteljesebb.

“Az élet olyan, mint egy távolsági repülőjárat. Először el kell döntened, hova szeretnél menni, fel kell szállnod a megfelelő gépre, majd felemelkedve elindulni a célod felé.” Brian Tracy

Most nem is mennék bele azokba a pillérekbe, amelyek szóba kerültek a nap folyamán, hiszen egy bejegyzésben eleve nem lehet átadni mindezt. Ráadásul rengeteg kiadvány, videó, hanganyag megtalálható a témában. A fő mondanivaló inkább az, hogy nyitottak, készek, hajlandóak vagyunk-e arra, hogy mindebbe energiát, időt, pénzt fektessünk. Én bátran tudom azt ajánlani, hogy legyél hajlandó. És mindezt az utam legelejéről tanácsolom, hiszen új játékos vagyok az önismeret arénájában, mégis bizton állíthatom, hogy egyre jobb, és jobb vagyok benne.

És igen, sokszor olyan témák is szóba kerültek, amikről ezerszer olvas az ember, ezerszer hallja, látja. Mégis, elfelejtjük, nem tulajdonítunk neki jelentőséget, és végül elhomyálosul az életünk horizontján. Pedig ha megtapasztalnánk, hogy 1-1 pillér milyen óriási pozitív változást tud hozni az életünkben, akkor biztosan kitartóbban bánnánk ezekkel a módszerekkel.

Amiért én mindenképp szerettem volna elmenni erre az eseményre, az az volt, hogy új lendületet szerezzek, megerősítést kapjak bizonyos tetteim helyességéről, és gondolatmagvak százait ültessem el elmémbe azért, hogy azokat gondozva szépen virágba boruljanak. Ez pedig onnan már az én felelősségem. Rengeteg változás ért az elmúlt időszakban, és fontos, hogy mindezeket a helyén tudjam kezelni, hiszen ez a mai, felgyorsult világunknak a legtermészetesebb velejárója. És bátran mondhatom, hogy egyre több lehetőség nyílik meg ezáltal. Tehát tudom, hogy érdemes mindezt folytatni.

A pozitív gondolkodás egy életforma, nem egy 10 kredites kötelezően választható tárgy. Az élet nevű tárgyat végig lehet kettessel bukdácsolni, én azonban az ötösre, sőt, a hatosra hajtok. Mert nekem az jár. Fű, de nagyképű! – gondolhatod. Pedig csak arról van szó, hogy szeretném magamnak a legjobbat, mert így tudok helytállni a saját életemben, a munkahelyemen, a családi feladataimban. Mindez borzasztó munkás feladat, azonban vállalom ezt a megtisztelő feladatot.

A mai előadás utolsó öt perce pedig rendkívül meghatározó volt. És most közelebb engedlek a lelkemhez, kérlek, tekintsd ezt a bizalom jelének. A színházterem fényei elsötétültek, és egy lágy zongorakíséret mellett, csukott szemmel egy olyan helyzetet képzeltünk el, ahol mindannyian a 100. születésnapunkat ünnepeljük a teremben, persze külön, a saját családunkkal. Annyi volt a feladat, hogy egyetlen üzenetet küldjünk magunknak 2018-ba. Én nem gondoltam semmilyen üzenetre (ezt egy korábbi bejegyzésben kifejtettem, miért nem tenném), azonban férfiasan bevallom, hogy beleborzongtam, és a csukott szememen keresztül egy fél könnycsepp kicsordult, mert az futott át az agyamon, hogy mennyi csodálatos dolog vár még az életben. És talán azért reagáltam így, mert tudatosult bennem, hogy ez a csoda már ma kezdődik.

Ismerd önmagad, hidd el, megéri! Kezdd el már ma!

Tisztelettel:

Tom Newgie

Reklámok