Készen volt a tökéletes terv, a fejemben már minden jelenetét lejátszottam, és pontosan tudtam, hogy milyen vágóképekkel szeretnék majd dolgozni, és milyen hangulatúra képzelem az egészet. A Beauty Budapest videósorozatom következő adását készítettem elő gondosan, és el is indultam ezen a napos délutánon a helyszín felé.

A Kopaszi-gát lett a kiválasztottam, ahova magammal vittem a kamerámat, a stabilizátort, és a drónt is. Ahogy megérkeztem, felhős lett az ég. Ezzel még nem is lett volna semmi probléma, hiszen a felhős képeknek is van egy sajátos hangulata. Úgyhogy körbejártam a terepet, hogy a fejemben újra feltérképezzem, mit is szeretnék felvenni, és hogyan.

Azonban a 70 km/h sebességű széllökésekre nem számítottam. Felelős drónpilótaként biztosan nem szállok fel ilyen szélben, mert azon túl, hogy féltem az eszközt, a felvétel is biztosan használhatatlan lenne. Mobillal persze tudtam volna felvételeket készíteni, viszont mivel a légifelvétel teljesen kimaradt, így úgy határoztam, hogy a kettő együtt alkot egy egységet, ezért inkább nem is kezdem el a forgatást.

“Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?” Gergely Márta

Így tehát hátamon a felszereléssel tettem egy hatalmas sétát a gáton, ahol az orkán erejű szélben nagyon hamar rájöttem, hogy ez ma nem sikerült. Hiába a gondos tervezés, az előkészületek, nem sikerülhet minden. Két dolgot tehettem abban a helyzetben. Az egyik, hogy ideges leszek, és szídom az időjárást, a kormányt, az embereket, a BKV-t, vagy ki tudja még kit. A másik – amit tettem – pedig az, hogy nevetek magamon egyet, és elfogadom, hogy ha már itt vagyok, legalább sétálok egyet, sőt, ha már itt vagyok, akkor alkalmam nyílik pár őszi képet készíteni.

Ezt is tettem, fogtam a telefont, és fényképeztem párat, amit meg is mutatok (a képek eredetiek, nem szerkesztettek):

Az üzenetem tehát annyi, hogy legyünk nagyon tudatosak abban, hogy 1-1 helyzetre hogyan reagálunk. Mert ahogy minden rosszban van valami még rosszabb, úgy minden jóban van valami még jobb is. Az pedig teljes egészében rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk. Ha elfogadjuk, hogy nem sikerülhet mindig, minden a terv szerint, akkor sokkal lazábban tudunk reagálni az élet elénk állított megpróbáltatásaira. Sőt, idővel rájövünk, hogy ezek valójában lehetőségek, nem pedig megpróbáltatások.

Tisztelettel:

Tom Newgie