“Falak az alak formáját

Nem viszik a pergő rétre,

Nyarat, ha arat a húsán át,

Elteszi hétről hétre.

Fázna a vézna ázva a lentben,

Hangbuborékok pukkadnak a csendben.

Erőre óra, karóra kéreg,

Életlevesből repetát kérek!

Mosolyog a pince, földes a Hold,

Útjára inti a képe,

Szívének dalából szavalva szólt,

Ő lett a bálványok népe.

Felszáll a némaság zajának csendje,

Ez volna hát a világunk rendje.”

Tisztelettel:

Tom Newgie