Őszintén szólva nem foglalkoztat különösebben a politika, a manipulatív híradás, a média pénzhajhász világa. Az foglalkoztat, hogy a külső körülmények ellenére hogyan tudom kihozni a maximumot abból az életből, amibe belecsöppentem. Ez két igazán erős pillérre épül. Az egyik, hogy olyan dolgokat teszek, olyan emberekkel veszem magam körül, amik és akik értékesek, motiválnak, elfogadnak, feltöltenek. A másik pedig, hogy tudatosan edzem magam arra, hogy a különböző (és kikerülhetetlen) élethelyzetekre a lehető legpozitívabban reagáljak.

És leírva bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a két pillér, talán egy örök feladatot ad ez saját magamnak. És ez jó, határozottan jó. Egész egyszerűen azért, mert állandó visszacsatolást, sikerélményt, és még újabb élményeket ad, nem beszélve a fejlődési lehetőségek tárházáról, ami engem igazán hajt, és igénylem is.

close up of hand holding paper

Mostanában apró kutatást végzek, ahol azt próbálom kideríteni egy-egy beszélgetés által, hogy az adott illető mennyire van tisztában saját magával, és mennyire tudja, hogy mi az ő miértje. Sokáig magam sem tulajdonítottam ennek jelentőséget, azonban egy jó ideje kutatom a sajátomat. Olyannyira, hogy már egy egészen kiforrott válaszom van erre. Érdekes képet mutat a kutatás, ugyanis nagyon sokan nem tudnak válaszolni erre az egyszerűnek tűnő, de valójában összetett, és szinte mindenek felett álló kérdésre.

Nem tudják, hova tartanak, nem tudják mi a cél, és azt sem, hogy mi az ő feladatuk a saját életükben. És ezt sajnos nem könnyíti meg a 21. század növekedésorientált nézete sem, ahol a munkakörnyezet présében apró szőlőszemek (munkavállaló) feldolgozásából készül el a sokszor keserédes bor (profit). Ebben a lélekdarálóban pedig egy fikarcnyi idő sincs arra, hogy az ember otthon elmerengjen igazán fontos dolgokon, mert amikor csak a pénzkeresés, a hitel, a tartozások, a hónapról hónapra élés nyomása elfedi az igazi valóságot, akkor valóban nincs idő azzal foglalkozni, hogy én, mint egyén, miért is vagyok ezen a világon, mi az én hasznos feladatom a társadalomban, mi az a dolog, ami boldoggá tesz. Avagy mégis?

A gyakorlat azt mutatja, hogy mégis. És az előbbi mondataimat nem a multiellenesség ihlette, sőt, magam is nagyvállalatnál dolgozom, és mivel van válaszom az előbb feszegetett kérdésekre, ezért tudom azt, hogy milyen lehetőségeket tudok kihasználni általa, és imádom. A világ érdekes, és adott régióban nagy eséllyel hasonló lehetőségek, kihívások, nehézségek, kudarcok várnak minket. Adott társadalomban az emberek, az emberi sorsok, az emberi viselkedésminták is hasonlóak. Tehát megint visszakanyarodtam arra, hogy az az igazán fontos, hogy mi magunk milyen erődítményt építünk magunknak, oda kiket engedünk be. És nem utolsó sorban az ezek által keltett hatásokra miként reagálunk.

“A felelősség egyeseket összeroppant, másokat megacéloz” Robert Lawson

Nézzük csak meg, hogy Magyarországon vannak-e sikeres, boldog emberek. Vannak. Hasonló a helyzet Etiópiában, az USA-ban, és a világ bármely pontján. Ez egész egyszerűen annyit jelent tehát, hogy adott körülményeket feltételezve az ember képes boldogulni. És természetesen nem árulom a siker titkát. Minden emberi sors egyedi, egyéni. Mégis vannak olyan technikák, módszerek, sémák, amelyek megtalálhatóak azoknál az embereknél, akik úgy érzik, sikeresek (és itt nem az anyagi értelemre gondolok, egész egyszerűen boldogok, és teljesek abban, amit, és ahogyan csinálnak).

Jöhetne az ítélet azonnal, hogy könnyű ezt mondani. Ez a te véleményed. Én csak egyre határozottabban, és tapasztalati úton tudom azt megerősíteni, hogy rengeteg múlik azon, hogy milyen emberekkel veszed magad körül, és a világ történéseire hogyan reagálsz. Mert, ha ez a kettő pillér rendben van, és tudatosan fejlődik, akkor lehet a világ bármennyire érdekesen torz, a te világod egyre jobb, és jobb lesz. Elsőre úgysem hiszel nekem, mert nem egy nap alatt történik meg a változás, adott esetben hosszú hónapok, mire az első pozitív jeleket elkezded tapasztalni. Viszont ezután jó értelemben véve függő leszel, és igényelni fogod azt a pozitív hozzáállást, amiről idővel pontosan tudod, hogy ez visz igazán előre. Én legalábbis ezt tudom ajánlani, nekem működik.

Tisztelettel:

Tom Newgie