Hajnalban már fagy van. Közeleg a tél, megállíthatatlanul dübörög a hűvös levegő. Én nagyon szeretem az évszakok váltakozását, és mindegyikben igyekszem megtalálni azt, amelyik a legtöbbet adja. A nyárban például a perzselő napsütést, a tavaszban a nyíló virágokat, az őszben a hangulatos esőt, a télben pedig a fehérlő havat.

Karmesterien vezényelt egymásutániságban váltja egyik a másikat, emiatt pedig a legjobban akkor tesszük, ha magunk is felkészülünk a változásokra, és úgy siklunk bele a következő hónapba, ahogy az illik.

Az ősz végével – furcsa, de roppant gyorsan elszaladt – pedig érdemes kicsit a belső hangunkra is odafigyelni, mert a rohanó, tomboló hónapok után a tél inkább a megnyugvásról, a lelassulásról szól. Ilyenkor a délutáni sötét hamarabb ösztökél minket arra, hogy egy pohár tea mellett üldögéljünk a kandalló, vagy akár csak egy szál gyertya fényében.

“Ha hideg a tea, igyátok meg kint, mindjárt melegebbnek fogjátok érezni.” Igor Gyatlov

A természet ritmusa ellen kár tiltakozni, ebben az éghajlati övben ehhez a rituáléhoz szükséges alkalmazkodni.

Fontosnak tartom ilyenkor, hogy a tea frissítő hatása mellett koncentráljunk elménk frissítésére is, így egy halk zene mellett (én a klasszikus zenét nagy szeretettel ajánlom ilyen alkalmakra) gondoljuk át, mennyi minden jót tartogat a közelgő tél. És igen, hideg lesz. Ez viszont egy adottság, amin úgysem tudunk változtatni. A rétegesen való felöltözésen túl fontos, hogy az elménket is felöltöztessük, és az idegpályák ilyen jellegű edzésére a tél kiváló lehet egy könyv, egy videó, vagy egy tartalmas beszélgetés formájában.

Ha pedig kedvet kaptál egy finom teához, akkor előtte nézd meg, hogyan készítettem el ma az enyémet:

Tisztelettel:

Tom Newgie