évnek.

A december a legtöbb ember életében az ünnepekre való készülődésről szól. A forralt bor, a narancs és fahéj illata, a munkatempó lassulása, az év fizikai és lelki elengedése. Fontos dolgok ezek, és magam is szeretem, ahogy az ünnepek szép sorjában követik egymást. Mind 1-1 céllal, mondanivalóval.

A téma most mégsem a Karácsony. Ugyanis nálam az év vége az ünnepek meghittségén túl az év, sőt, ha úgytetszik évad értékeléséről is szól. Mert ebben az évben különösen kinyílt a világ annak köszönhetően, hogy az elmém edzésére több energiát fektetek, mint valaha.

Az élet rengeteg kihívást adott elém, és ad ma is. Ezek azonban már nem akadályként, hanem lehetőségként lebegnek előttem. Sokszor hangsúlyoztam már, hogy mennyire megéri pozitívan gondolkodni a világról, a történésekről, magunkról. És azt sem győzöm hangsúlyozni, hogy ez rengeteg energiát igényel. És megéri.

Nem is tudom, hány könyvet olvastam idén, hány előadáson jártam, hány pozitív szemléletű videót néztem meg. Szivacsként igyekeztem magamba szívni azokat a gondolatokat, amelyek mind a mai napig formálnak engem is. Fontosnak tartom persze, hogy a saját szűrőmön keresztül alkalmazzam ezeket a tanácsokat, iránymutatásokat, hiszen ez visz igazán előrébb.

És óriási lelkesedéssel folytatom mindezt, ugyanis látom, hogy mennyire megéri. Felelős vagyok a döntéseimért, a saját sorsomért, azokért a dolgokért, amelyek körülöttem történnek. És valóban tudom, hogy nem fog mindenkinek tetszeni az, amit, vagy ahogyan teszek. És már nem is célom ez.

Olyan emberek vesznek körül, akik jó hatással vannak rám, és bízom abban, hogy én is hatással tudok lenni rájuk. Tele vagyok célokkal, és semmi, ismétlem, semmi nem állhat az utamba. Látom merre tartok, és habár csak a félhomályban látom az út egy-egy állomását, néhol könnybe lábad a szemem, néhol pedig hahotázó vigyorra fakad.

Mindjárt vége az évnek.

Én pedig annyi dolgot tettem helyre az életemben, amelyekre nagyon büszke vagyok. Pontosan tudom, hogy a tökéletesség egy illúzió, és tudom, – és segítenek abban – miben lehetne fejlődnöm. A tudást pedig vágyom. Annak megszerzését, megtartását, még nagyobb szintre fejlesztését.

“A meggyőződés olyan erős hit, mely már képes arra, hogy átalakítsa egész életünket.” Szent-Gály Kata

Mindjárt vége az évnek.

És rengeteg dolog fontosabb, mint valaha, rengeteg pedig szerencsére még annyira sem izgat, mint régen.

Azt kívánom (ha eddig nem tetted), hogy legyél te is motivált, tűzz ki célokat, dolgozz meg a sikereidért, és légy büszke, elégedett, és tudatos. Rengeteg lehetőséged van arra, hogy a legjobbaktól tanulj, és legtöbbjük nem kerül semmibe. Sőt, az utcán sétálva is rengeteg dolgot megfigyelhetsz. Ha igazán szeretnéd.

Szeretek élni, szeretek a bőrömben lenni, és azon dolgozom, hogy a világ körülöttem egy jobb hely legyen. Nem zavar, ha ez valakinek felszínes, naív, vagy épp üres. Én pontosan tudom a dolgom, és ez a lényeg.

Mindjárt vége az évnek.

Nekem a december ilyen, és ehhez hasonló értékek átgondolásáról is fog szólni. Hogy aztán még nagyobb lendülettel vessem bele magam 2019-be!

Tisztelettel:

Tom Newgie