Nem ünnepeltetni szeretném magam, szó sincs róla. Ettől azonban még mérföldkő az életemben. Szentimentális vagyok ebben a tekintetben, ezért írok is róla. Ráadásul áprilisban volt utoljára bejegyzés, mert rengeteg dolog változott.

Most, hogy 30 lettem, igazából elkezdődik – és valamilyen formában folytatódik – egy új, csodálatos korszak, aminek az elmúlt hónapjai előkészítő szerepet töltöttek be. Ezért tűntem el, ezért nem volt bejegyzés, mert annyi dolog történt, hogy többek között a blog is háttérbe szorult. Na, nem az írás kikopása miatt, sőt, megfogalmaztam, hogy könyvet szeretnék írni (de erről majd később).

Gyakorlatilag ebben a naptári évben rengeteg erőfeszítést tettem annak érdekében, hogy ott legyek, ahol lenni szeretnék, és azt csinálhassam, amihez kedvem van. Végre művészközgazdász lehetek a 30 évem bölcsességével, és a 30 év gyermeki kíváncsiságával együtt. Ebben nincs semmi nagyképűség, annyi tapasztalatom van, amennyit tapasztaltam, és annyit tudok, amennyit megtanultam. Másokhoz képest? Mit számít? Magamhoz viszonyítok.

A tudatos alkotói szabadság olyan szintjéte jutottam, ahol a lelkem mélyén mindig is szerettem volna lenni. Csak a racionális énem mindezt elfolytotta. Azonban tanulom, hogyan hallgassak a belső hangra, és megsúgta, mi az a meder, ami az én medrem. Nem állítom, hogy eddig rossz irányba mentem, hiszen minden hozzátett ahhoz, aki vagyok, minden lépcsőfokot követett egy másik, majd egy harmadik. Viszont a bizonyosság érzése valahogy hiányzott a korábbi úton. Most viszont a magamba vetett bizalom, és a jelen megélésének szerelemgyermeke szülte életre azt a hozzáállást amivel a következő harminc évemben is biztosan üzemelni szeretnék.

Nem gondolom, hogy hatalmas számvetést kéne tenni az elmúlt évtizedekről, hiszen óriási sikerek, és óriási kudarcok jellemezték, pont, mint bárkinek az életét. Mitől különleges mégis? Mert én voltam benne, és nem más. Engem formált, engem tanított, és engem segített.

Mindenesetre a következő időszakban biztosan összeszedek 30 olyan momentumot az életemből, amik meghatároznak ma engem. Ezt vélhetően papírra fogom vetni, de megosztani nem fogom, mert ez az én saját ügyem. Mégis, szeretném egyben látni, hogy vajon mi lehet az a 30.

Ami biztos, hogy az írás újra visszatér a mindennapokba, és olyan színes témákkal gazdagodik, amik az új életemet sokkal erőteljesebben meghatározzák. Eddig talán nem volt vitorlám, és a sodrás vitte a hajómat, most viszont vitorlát tanulok szőni, olyat, ami a legkisebb szelet is befogja, és visz előre.

A számokat tekintve lehet, hogy új időszak kezdődik, valójában egy magasabb szinten folytatódik mindaz, ami már eddig is épült. Rengeteg embernek vagyok hálás, akik nem véletlenül részesei az életemnek.

“Talán nem is vagyunk képesek meglátni azokat a rendkívüli, életünket örökre és kedvező irányba megváltoztató eseményeket, amikor azok lejátszódnak.” Lucinda Riley

Nagyon sok dolgot szeretnék még írni, de talán visszatérő bejegyzésnek legyen ennyi elég. Sok téma van függőben, de a következőkben biztosan sorra fognak kerülni.

Nem ünnepeltetni szeretném magam, szó sincs róla. Mégis 30 lettem, ezért legalább egy hideg whiskey által emelem poharam mindenkire, és azt kívánom, hogy mindenki találja meg az útját, találja meg magát! Köszönöm, hogy vagytok, igyekszem megszolgálni!

Tisztelettel (most kapaszkodj meg, itt a nevem, amit még sosem használtam, de nem rejtőzködöm):

Böröcz Tamás