Szegényt elhanyagoltam, nem hagytam, hogy segítsen, hogy tegye a dolgát, hogy az legyen, aminek lennie kell. Szegény kenyérsütő barátom félénken pihent a szekrényben, várva, hogy a liszt csókja élessze fel hosszú, téli-nyári álmából.

Szerencsére ma véget ért az álom, és beteljesíthette kötelességét. Így újra friss kenyér illata tölti be a teret, frissen, ropogósan tetszeleg az idei első kenyere az asztalon.

A recept igen egyszerű, és akár a sütőben is elkészíthető:

  • 280 g finomliszt
  • 120 g teljes kiőrlésű fehérliszt
  • 80 g rozsliszt
  • 60 g tönköly liszt
  • 3,3 dl víz
  • Két evőkanál olaj
  • 2 teáskanál só
  • 10 g élesztő
  • Ízlés szerint magok: szotyi, mandula, zabpehely, lenmag

Érdekes módon, tartósítószer nélkül sokkal tovább eláll, de mivel nagyon finom, ezért 3 napnál tovább sosem kell állnia. Kb. 900 g lesz a megsült kenyér, teljes frissesség, rost, és egészség.

Szegény sokáig szomorkodott egyedül, de pont abban az időszakban vagyok, hogy a korábban bevezetett, majd elfeledett jó szokásokat újra bevezessem az életembe. Heti egy elegendő, majd hamarosan úgyis szokás lesz belőle. Nem is szaporítom a szót, megyek, eszem is egy szeletet belőle (feltétnek mondjuk humusszal).

Amit igazából mondani szeretnék, hogy mindig térj vissza a régi, jó szokásokhoz, ha elfeledted. Mert ezek újra lendületet adnak. Aztán, ha megint elfelejtem a kenyérsütőt, akkor igyekszem újra visszatérni. Emberek vagyunk, nehéz mindig mindenre figyelni. A lényeg talán, hogy fokozatosan haladjunk előre. Legyen egy terv, legyenek célok, és kövessék tettek.

Nekem most ez a kenyér jelképezi, hogy folyton törekedni kell a változásra, arra, hogy jobbá tegyük a mindennapokat. És igen, mindezt egy szelet kenyérrel is el lehet érni.

Jó sütést, remélem tudtam ezzel ötletet adni.

Találkozunk a következő bejegyzésben:

Tomi