Provokatív lennék? Nem hiszem! Mindjárt el is magyarázom, mit értek a címben szereplő szóösszetétel alatt, és magad is megérted, hogy ennek a fogalomnak – ami egy liftben jutott eszembe, miközben a negyedikről a földszintre haladtam – mi szerepe van az én, de akár a te életedben is.

Lejárt a próbaidőm. 3 hónap telt el azóta, hogy évtizedek tanulását, tudását, tapasztalatát szintetizálva sikerült eljutnom egy olyan gondolati szintre, ahol  – egyesek ezt luxusnak hívják, pedig szerintem alapvető kötelességünk magunk felé – megengedhetem magamnak, hogy azzal foglalkozzak, amit igazán szeretek. Kiléptem ugyanis abból a téves zónából, amit a hamis társadalmi minták predesztináltak volna nekem. Persze nem hibáztatom magam, okkal történtek azok a dolgok, amik történtek, meg kellett élnem mindazt, ami segített meghozni a döntésemet.

A döntésem értelmében pedig elhatároztam, hogy a küzdelemmel megszerzett tudásomat olyan dolgokra fordítom, aminek pontosan tudom a miértjét, azaz nem áldozom fel az elmém egyetlen idegpályáját sem olyan dologra, amely nem a saját küldetésemért történik. Ezt nevezem én szellemi prostitúciónak, amikor a tudásunk felhasználása egy olyan ügy érdekében történik, amit magunk lelkesedés, lendület, és motiváció nélkül végzünk. Sajnos, a mai munkaerőpiacot végigpásztázva elmondható, hogy legtöbben mégis így vannak ezzel. Anyagi, biztonsági, alacsony kockázatvállalási, vagy éppen kényelmi okokból.

Ennek azonban a kiégés, a túlhajszoltság, az állandó panaszkodás, a rossz közérzet a velejárója. Ahelyett, hogy mindenki hallgatna a szívére, és azt tenné, ami valójában az ő küldetése. A legszebb ebben az, hogy így is rendkívül színes lenne a munkaerő állomány, hiszen mindenki mást szeret, mindenki másban tud kiteljesedni. A bankár, az ügyvéd, a vezető, és a kamionos is mind tud boldog lenni, ha szereti, amit csinál. Ha flow élmény a munka, sőt, ilyenkor az nem is munka.

blur book stack books bookshelves

Lejárt a próbaidőm. Azaz 3 hónap telt el azóta, hogy minden nap flow élmény, egyetlen napot sem dolgoztam a szó olyan értelmében, hogy azt kényszernek, kötelességnek, nyűgnek éltem volna meg. Biztos voltam benne, hogy óraszámát tekintve sokkal több időmet foglalja el mindez, mégis energiával, lendülettel, lelkesedéssel, és a szellemi prostitúció legkisebb szikrája nélkül tudom végezni a küldetésemet.

A tanulás nem ért véget, több fronton is fejlesztem magam, folyton szélesítem a látókörömet. Mindemellett pedig csupa olyan jó ügy mellé állhatok, amiket munkaidőben végezhetek. Így lett tehát belőlem teljes munkaidős művészközgazdász. Izgalmas volt az út idáig, és biztosan hosszabban is kifejtem majd, mit tanultam az utazás során. Most legyen elég annyi, hogy elégedett, és azért legbelül büszke vagyok, hogy bátran meghoztam az életem egyik legfontosabb, és évek múlva visszatekintve talán legmeghatározóbb döntését.

Mi tehát a szellemi prostitúció ellenszere? Szerintem az, hogy megtalálod azt, ami miatt minden nap izgatottan kelsz fel. Amerikában van egy mondás, amely szerint az a sikeres ember, aki a hobbijából él meg. Nagyon tetszik ez a mondat, és örülök, hogy magam is erre az útra léphettem. Ha gondolod, tarts velem, mert sokat fogok még mesélni a tapasztalataimról itt a blogon, és talán videós formában is. A legközelebbi bejegyzésig pedig kezdj el azon gondolkodni, mi az az egy dolog, amit holnaptól teszel azért, hogy elégedettebb legyél az életeddel, és büszkén mondhasd, hogy a döntéseid következtében szereted azt, amit csinálsz. Kifogásra nincs szükség, ezt te is tudod, hiszen legfeljebb magadnak tartozol magyarázattal.

Tisztelettel:

Böröcz Tamás