Valószínűleg akkor is írnék, ha nem olvasna senki. Miért? Mert amikor elkezdtem, akkor nem motiválhatott az, hogy minél többen olvassanak. Hiszen nem tudtam, a gondolatszikráim kinek az elméjében pattintanak füstöt, tüzet, tomboló tűzvészt.

Nagyon sok bejegyzéssel, néhány szünettel, és növekvő lelkesedéssel később pedig érzem, hogy a ki nem mondott küldetésem pontosan azokra, akkor, és úgy hat, akikre, amikor, és ahogyan szükséges. Azért nem vállalhatok felelősséget, hogy benned haragot, örömet, megnyugvást, vagy felkavaró érzéseket okoz. Ez a te felelősséged.

Amikor viszont értesülök arról, hogy az írásom jó betűkombinációk kavalkádjában elgondolkodtat, akkor büszke vagyok. Magamra, és rád is. Egyéni felelősség, közös érdem.

Tudom persze, hogy nem erőltethetem az írást, mert sok olyan dolgot csinálok mostanában, ami sokszor nem teszi lehetővé, hogy megírjam. Viszont a kezdeti célomhoz híven továbbra is igyekszem a saját történetem által elgondolkodtatni téged is.

Csupán arra kérlek, hogy ne érts velem egyet, vagy kérdőjelezz meg, csak zsigerből ne utasíts el, mert az a legrosszabb, amit tehetsz. Legyél nyitott, és merd megváltoztatni a véleményed.

Amit ma gondolok, az nem biztos, hogy jövőre is így lesz. Jól van ez így. Változunk, minden, és mindenki változik. Az univerzum is változik. Én is.

Mindent összegezve, örülök, amikor visszacsatolást kapok arról, hogy fontos, amit csinálok. Mindenkinek kell a pozitív megerősítés, ez könnyíti meg az egész életnek nevezett játékot.

Jó játékot kívánok, hamarosan találkozunk!

Tisztelettel:

Böröcz Tamás