POSZTOM AUDIÓ FORMÁBAN ITT HALLHATÓ.

Tudom, tudom, az év utolsó napja általában arról szól, hogy tetemes alkohol elfogyasztása mellett kortyoljuk át magunkat a lencsefőzelék roppanós világába abban bízva, hogy ez az egyetlen tál étel elegendő lesz ahhoz, hogy az évünk sikerben, bőségben teljen. Nem gondolom persze, hogy mindez működik, mert abban hiszek, hogy a befektetett energia, és munka táplálja azt a gyümölcsöt, ami emiatt eleve sokkal édesebb saját magunk számára. Nem is szeretnék most ebbe belemenni, inkább egy rövid történetet, és a történet által elindult gondolatfonalat szeretnék megosztani.

Történt ugyanis tegnap éjjel, hogy a szokásos, órákig tartó társasjáték párbajok, vagy kártyaháborúk helyett a barátaimmal egy érdekesebb kihívás elé állítottuk egymást. Persze, bizonyára öregszünk, bár mégsem veszítettük el gyermeki énünket, annyira viszont talán kezdünk felnőtté válni, hogy nem az alkohol mennyisége, hanem annak minősége határozza meg az estét, és legfőképpen az a miliő, ami az egészet körbe veszi. Játékunk pedig abban jelentkezett, hogy az évtized kihajtójánál lefékezve mindannyian kiemeltünk 1-1 momentumot minden évből (2010-től 2019-ig).

Bámulatos, hogy mennyi egyéni öröm, bánat, siker, kudarc határozta meg az elmúlt évtizedet. Mégis, együtt vészeltük át mindezt, jó és rossz értelemben is. Ott voltunk egymásnak, ha sírni kellett, és ott voltunk, ha irigység nélkül örülni a másik sikerének. Ha tanácsra volt szükség, vagy, ha csak egy hideg sör filozofikus elfogyasztására. Természetesen, mindenki a saját sorsával tud a legerősebben azonosulni, mégis, egymás történeteit hallgatva világossá vált számomra, hogy az a tér, amit mindenki életnek nevez, sokkal tágabb, mert végtelen felfedezetlen polc bújik meg benne. Amelyeket nem csak úgy tudunk feltárni, hogy saját cselekedeteinkkel bővítjük a látómezőnket, hanem azzal is, hogy figyelünk egymásra. Figyelünk egymás kéréseire, rezzenéseire, kisiklásaira.

Eltávolodva abból a szobából, ahol mi 9-en végigéltük ezt a játékot, bátran állíthatom, hogy 2020 első napján felvetette fejét a hullámokból egy küldetés. Figyeljünk egymásra. Ennek persze origója mi magunk vagyunk, hiszen Ed Sheeran is megénekelte: “Before I save someone else, I’ve got to save myself”. Egy olyan évtizedet képzelek el, ahol önfejlődésünk táptalajából kivirágoznak olyan közösségek, ahol azok az emberi értékek kerülnek előtérbe, amelyek egy nem naívan elképzelt, papíron dédelgetett világ képét festik le, hanem a kőkemény, küzdelmekkel, mégis végtelen boldogsággal teli védőburkot. Amiben mindenki úgy érzi, hogy értéket teremt, értelmet képvisel.

abstract architecture art artwork

Én azon leszek tehát ebben az évtizedben, hogy mind a munkámban, mind a magánéletemben erőteljesen képviseljem azt, hogy a valahova tartozás érzése, és az elégedettség – ami abból fakad, hogy másoknak segíthetünk – olyan teremtő erővel bírnak, amiben hosszú évek óta magam is részesülök. És erre a játék közben ébredtem rá, hiszen a közös emlékek, közös mérföldkövek mind azt bizonyítják, hogy jó helyen vagyok. Eltávolodva abból a szobából, ahol mindössze 9-en voltunk, számtalan más példa is eszembe jut, akik szintén ott ülhettek volna, függetlenül attól, hogy azóta is, csak egy ideig, vagy majd csak ez után lépnek be az életembe.

Az évtized ereje a közösségekben rejlik, mert a globális problémák lokális kivetülése csak így orvosolható, és így varázsolható olyan teremtő erővé, amit méltán hívunk egyszerűen mindannyian úgy: élet.

Boldog új évtizedet, boldog életet kívánok mindenkinek. Ezzel picit az is a célom, hogy mindenki gondolkodjon el azon, hogy a saját munkáját, hobbiját figyelembe véve mik azok a dolgok, amelyeket kamatoztava jobbá teheti a körülötte levő közösséget. Én biztosan kihasználom a számítógép betűit, és a kamerám lencséjét is, de más módokon is dolgozom azon, hogy ne csak üres szavak, hanem elvárható tettek által tegyük jobbá a világunkat. Néhány évvel ezelőtt, leírtam, hogy az élet csodaszép, és mi magunk tesszük azzá. Ezt ma is így gondolom. A szándék változatlan, talán csak az eszközök változnak. Hiszen alkalmazkodnunk kell rengeteg dologhoz, mégis, az eszme, amiben szentül hiszünk, hosszan kitart.

Magam részéről a munkát már ma elkezdem, hiszen sok a tennivaló. Remélem, hogy a saját környezetedben te is velem tartasz!

Csodálatos új évtizedet kívánok mindenkinek!

Üdv:

Böröcz Tamás